Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata
58 .,Te Fölfele-törő, Csont-virág ne nyílj ki ’ (A szivárványszínű cethal) „Virág-szőr”, „virág-kocsonyák” (A mindenség szerelme) „Mért nem dereng a csillagok mély tenger-virága?” (Az éjszaka képei) „Nagykörmű virág-lábfejek” (Füst-ország) „Lent virág-agyak, gilisztával telt virág-szájak, virág-koponyák a szikkadó lucskos homályban.” (Füst-ország) „Fák, tetők, kémények fölé fémvázak emelik a csönd állaifényvirágait,” (Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb) „Kálcit-virág ok árnyéka között a jég csírázik.” (Karácsonyi ének József Attila sírjánál) Élénk, újszerű összetételekben, kapcsolatokban jelentkezik a csönd szó is: „Falkában jár a nyúl, nem fél a csönd-léptű senki-vadásztól.” (A tékozló ország) „Csönd-állatok lépegetnek körötte.” (A tékozló ország) „S a kövér-szövetű bolygó-bőrben virágtalan növényi-csönd.” (Füst-ország) „Csönd-csillaghalmazok” (Füst-ország) „Zsombékok, nádas, kákics tömc-r tüske-rétje, csönd-elevenség," (A tékozló ország) „Anyák, akik zokogva borultok a viasz és üveg-fára, reménytelen-csönd fiatokra,” (A tékozló ország) A csillag^szó még több kapcsolásban található meg a költeményekben. Ezek közül is tekintsünk meg néhányat: „Fény-ágak, láng-hegyek, csillag-görcsök időtlen gubanca világol,” (A tékozló ország) „Csillag-zúdító nyárvégi éjszakákon” (A tékozló ország) „Fáj a dorongnak hallani a csillag-suhanásnál süvítőbb csonttörés-hangokat,” (A tékozló ország) „S mint a zöld csillag-állat, önmaga parittyája, a kristály-létű szöcske,” (A tékozló ország) „Kinyílt méhű csillag-kehely” (A tékozló ország) „csillag-gőz” (A tékozló ország) „csillag-pityergés”, „fémcsillag’, „nyolcfejű szarvas-csillagok” (Az éjszaka képei) „S elmereng a harmat könnyű csillag-arcán” (A halhatatlanságra vágyó királyfi) „csillagkoszorú” (Füst-ország) „Ujjait csillag-kacsokba fonta,” (A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából)
