Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1965 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Káldi János: Juhász Ferenc költészetének stilisztikai vizsgálata

gabb, színesebb, sokrétűbb lett. A legszebb, leértékesebb versekben — ahol mérsékeltebben használta a műszókincset — már nem is bántja az olvasót a versben eddig alig" használt vagy egyáltalán nem használt, szokatlannak tűnő fizikai, kémiai, biológiai és csillagászati szó. A természettudományok szókincsének átvétele sokat segített abban, hogy Juhász kialakíthatta egyéni, eredeti hangú költői nyelvét. S ennek a költői nyelvnek immár eléggé szerves, természetes tartozéka az általános költői szókincsbe beolvasztott műszókincs.

Költői szókapcsolások

A szókapcsolások vonalán sok újítást fedezhetünk fel Juhász költői nyelvében. Olyan szavakat köt össze kötőjellel, amelyekre eddig költőink nem is nagyon gondoltak. Ezek a szókapcsolások elég gyakran túlmerésznek tűnők, szokatlanok. Végeredményben azonban nagyban gazdagítják a költő egyéni nyelvét, árnyaltabbá, hangulatosabbá teszik stílusát. S bizonyság árra is a juhászi példa, hogy a szavak kapcsolatba-viszonyba állítása területén is van fejlődési lehetősége a magyar költői nyelvnek.

Vegyük alaposabban szemügyre szókapcsolásait, összetételeit.

Néhány összetétel „A virágok hatalmá”-ból:

csillagszóró-szép, alumínium-sűrű, álmatag-vérű, vérfoltos-arcú. májjol- tos-bőrű, hab-golyvás, fémforgács-hinár, drótgubanc, vércseppfürtök, illat-öröm, csönd-bérc, üstökös-idő, szirom-donga, stb.

Egy összetételeket bemutató verssor:

..Mi lesz veled maradék-tisztaság, végső-dac, magadban-lobogó-hit?”

(A tékozló ország)

Néha többszörös szókapcsolással, összetétellel is találkozunk Juhásznál. PL:

„Úsztak (a holtak) az árnyék-vízinövényes,

Vücsök-cirpeléssel-hináros, holdezüst-lombú, hold-alatti sűrűben.”

(A halottak eposza)

E többszörös összetételt vizsgálva megállapíthatjuk, hogy különleges, egyénien szép költői alkotás, de feltétlenül munkát igényel az olvasó képzeletétől. Ha a fáradságos munkát az olvasó nem sajnálja, akkor egy nagyon sajátságos világba viszi el „A halottak eposza” c. vers eme részlete. Mit is lát e vers élvezője, ha behunyja szemét, s az agya feldolgozza e sorokat? Óriási, holdvilágos tér jelenik meg előtte, abban úsznak a fehércsontvázú halottak. Az óriási teret vízinövények tarkítják, s e vízinövények ,,árnyék”-ból vannak. Hinárszálak, lengő levelek is láthatók ebben a térben. Ezek a hinárszálak és levélkék pedig ,,tücsök-cirpelés”-ből vannak. Az az anyaguk. Ügy, mint a háznak az anyaga a tégla vagy mint az ablaknak az anyaga az üveg. Az ilyen szókapcsolások „megdolgoztatják” az olvasó agyát, de olyan gyönyörűséget is adnak lelkének, anffT seínmi más nem adhat.

Szókapcsolásait, összetételeit vizsgálgatva észreveszi az ember, hogy több kedvenc szava van, amelyeket előszeretettel használ fel összetételeinél.Tlyenek többek között a vifag^li csönd, íCcitíTlay és a kő szavak.

Nézzük meg pl. a virág szó néhány összekapcsoltan jelentkező formáját:

„Vagyunk szörny-erdők odalent a mélyben, kocsonya-derengés,

állat-virágok,” (A tékozló ország)