Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - Erich Landgrebe: Szalmaszál a tengerben (Elbeszélés. Ford.: Szabó Jenő)
— Azért felgyújthatnánk — vélte a katona a létrán. — Nem égne — feleltem. Még túlságosan nyers a fája. Az öreg elégedettnek látszott, hogy ennyire jutott munkájával, felraktuk gépkocsinkra, amely besorolt a visszafelé áramló járművek közé és összezsúfolt rakományát dobálva rohant a befulladt gránátok által veszélyeztetett úton. A rombolás sötét felhője eltűnt a hátunk mögött. A katonák bolondoztak az öreggel a kocsin. — Papa — mondták — ottfelejtetted a baltádat és a házad is a határon túl maradt. Okosabb lett volna, ha inkább útiládát ácsolsz magadnak, mint házat! Az öreg hallgatott, maga elé nevetgélt és a pápaszem remegett az orrán. — Most nem olyan időket élünk, hogy házakat építsünk — mondták nevetgélve a katonák. — Most utazási szezon van! Amikor az út jobb lett és a kocsi már nem rázott annyira, az öreg odahajolt hozzám és mondott valamit. Most vettem észre, hogy a repedt és piszkos pápaszem mögött fiatalosan kék a szeme. — Mit lehet tudni? — mondta. — Talán éppen annál a csapatnál van a fiam, amely ott közeledik. Talán visszatér a falunkba. Ne legyen hajléktalan — belefaragtam a nevét a házba... Még sokáig utaztunk, az öreg azonban nem szólt többé. Csak amikor ugratták, intett felénk nyugtatóan, mint egy ápoló, aki negyven bolonddal utazik együtt egy kocsin, amelyet bolond vezet. S z a bő Jenő fordítása BARANYAI GYÖRGY: A FÁK, A SZIKLA MEG A LÁNY 39
