Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 2. szám - Pál József: Az egyik léggurítóba érve (vers) - Búzás Huba: Li Taj-Po (vers)
Pál József: AZ EGYIK LÉGGURÍTÓBA ÉRVE ... aztán az egyik léggurítóba étve leültünk s visszaemlékeztünk a szép Irénre meleg volt én a szénporban kapirgáltam ő meg mesélte hogy kis kék bugyijában és melltartóban melózott és hogy az utolsókkal ment el és rég volt rég volt de egyszer épp tavasszal az egyik sülten a melléhez nyúlt de ez volt minden mert kezére csapott bizony isten ... aztán egy másik léggurítóba érve leültünk s visszaemlékeztünk a szép Irénre meleg volt én a fötefát kapirgáltam ö meg mesélte hogy kis kék bugyijában és melltartóban melózott és hogy az utolsókkal ment el és rég volt rég volt de egyszer épp tavasszal az egyik sihten a melléhez nyúlt s megpördült minden lángolt és forgott a bánya bizony isten Búzás Huba: LI TAJ-PO Csaüargóálmú víg poéta volt s ha szurdokok fölött siklott a hold hallgatta hogy a vízesés buzog mennyekbe ríkatnak a bambuszok istenként ment a lengőhídon át és felhörpintett három éjszakát Hat kancsó bort ittak a remeték A hegyi kocsma szomszédja az ég Homok hidak páfrányok pagodák te pára vízesés barackvirág emlékeztek-e rá vagy hallgatag a ködlő Csing-ting orma őrzi csak Kiment a kajszi tóra csónakán mohón kapott a hamvas hold után ábrándladikja billent s részegen megfúlt a rím a dal a szerelem Te hívtad fény szoknyás hamis varázs lassan vetkőző égi látomás megcsaltad őt lanthúrú éjszaka és lesz-e még Li Taj-po valaha Eltépte őt a csönd a hold a nyár de van-e még ily költői halál Vajon a tó a gyilkos mit susog susognak-e a bágyadt bambuszok
