Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - SZEMLE - Z. Szabó László: Simon Lajos: Az otthon küszöbén
dabnas, elernyedő dialógusok. Még a különben tökéletes novellában, Az utolsó játszmában is elkelne egy kis árnyalás az asztalitenisz terminus technikusait illetően. Nem hunyhatunk szemet a kötet nyelvhelyességi hibái fölött sem. A szét igekötő aligha fokozható „szétebb is tartotta a karjait” (182.); a szövetkezet elnöke „lekéste a buszt” (448.); a „létére” névutó használata korántsem ellentétes értelmű folytatással helytelen, s bizonyos esetekben a határozott névelőt sem mellőzhetjük (Kamasz meg az asszony). Tájszólás terpeszkedik néhol az író szövegében is, ahol pedig a dolgok természetéiből következően semminemű jellemző erővel nem bírhat. — Ki más lehetne avafottabb orvosa a stílus bajainak Kamondy Lászlónál, aki a hibák mellett — ezért oly bosszantóak azok! — elegendő bizonyítékot szolgáltat színes nyelvi fantáziájáról, igényességéről és tömörítő készségéről is? Engedtessék meg a kritikustól any- nyi jó szándékú pirongatás, hogy a kötet címét újfent találónak nevezze. Ezúttal azért, mert az író ügyetlenebb fogásai helyenként bizony megdézsmálják az olvasó töretlennek szánt örömét is ... , Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964. Lőrinczy Huba Simon Lajos: Az otthon küszöbén Őseit a faluról falura vándorló cselédek között kellene keresni, költő- elődeit a XIX. század népies realista iskolájában. Tanulmányai, munkahelye már több mint egy évtizede a városhoz köti, költészete mégis mindenegyes sorával, egész gondolatvilágával, költői képeinek néhol már idilli finomságával a falusi életkörben mozog. Ha mindenképpen be akarnék sorolni valamiféle költői iskola zárt falai közé, a „továbbfejlesztett hagyományok folytatói” körbe helyeznénk őt, az élő kortársak közt Simon István mellé. Első két kötete, az 1959-ben megjelent Csillagnézés és az 1960-ban napvilágot látott Te út című részben hitvallás volt a Rend igaza mellett, résziben a paraszti életforma-változásnak a költői megfogalmazása. Az ekkor megjelent kritikák egyöntetű megállapítása szerint Simon Lajos költészetének legnagyobb értékét a harmonikus természet és emberközelség jelentette, ugyanakkor az utat- tóvesztett énjével való bátor szembenézés adta hitelét. A Tűztánc antológiában jelentkezett fiatalok zömétől a paraszti lét élményvilágának megóneklésén kívül abban különbözött, hogy a formai kísérletektől távolmaradt. Költői példaképe Jeszenyin volt akkor is, a „falvak utolsó költője”, költészetében az ő egyszerűsége lett a példa. Mostani — harmadik kötete, Az otthon küszöbén az első két kötet szerves folytatásának tekinthető. A versek zömében ott érezni az „örök-hazatalálás” megnyugtató örömét, a „kaszát-törő nyarak emlékét, kínját, lángolását”. Mégis: mind gondolatiságában, anánd formai mívességóben egy korszak lezárását jelenti ez a kötet. Mert csak látszólagos az a tematikus azonosság az előző kettővel. A költemények mélyén azonban megcsillan már a nagyobb horizontok 125
