Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - SZEMLE - Z. Szabó László: Simon Lajos: Az otthon küszöbén
távlatának igénye is, a paraszti életforma kitágulásának lehetősége egyre inkább a tételes gondolatok költői megformálását követeli a költőtől. Tételt bizonyító képeiben még a falusi ember, a falusi táj és állat a példa, azonban a gondolat már az egész közösséget magához ölelő gond és felelősség igényét hangsúlyozza. A ... szüntelen a földre gondolok” tétel ebben a kötetben válik a „teljes életemmel tiéd lennék”, egész közösséget, annak minden gondját viselni akaró tételévé. Igaz, hogy még a városi bérház-udvar kopársága csak a falusi tájat hozza, villantja elébe, hogy legőszintébben csengő verseiben (Beszéd a haranghoz, Hazatérő a küszöbön, Tájkép az én hazámról, Eső Mihály) a paraszti derű és harmónia tisztasága cseng, hogy az ember—táj—állat elszakíthatatlan egysége és közössége itt, ezekben az alkotásokban jelentkezik hibátlanul, hogy költői eszközei: képei, hasonlatai, ritmikája valamiféle falusi nosztalgiát és ugyanakkor realitást is sugallanak és bizonyítanák, mégis észrevenni már az új hang, az új téma és éppen ennek (következtében jelentkező költői szenvedély új lobogójának első jeleit d®. A falut idéző költemények jellemző vonása a ragaszkodáson túl a nyugalom. Szinte egy Szőnyi-kép líraisága süt ezekből a versekből, finoman és ötletesen megkomponált falusi freskóknak hatnak, ahol éppen a költői színek lágyabb volta az egyszerű élet derűjével párosul. Előbb emlegetett költői eszközei: hasonlatai, metaforái a paraszti realitásból táplálkoznak, azonban nem pusztán egyedi funkciójuk van. Egyértelműségük mellett gondolatot erősítő szerepük emelkedik ki mostani kötetéből. Az ember—táj—állat egységét bizonyítják nagyszerű metaforikus ihletésű jelzői: járom-hordó bús tehénkék, szelíd csdkónézésű fajta, piciny madárka-szemű ház. a köd tehéntej színű hullámai, a halál gebe-lába. Kortársaihoz hasonlóan azonban egyre nagyobb szenvedéllyel kutatja fel a társadalmi ellentmondások és hibák gyökerét (Képzelt mulatás, Szerge) Jeszenyinnel, Győr következik), de lendületes szárnyalással, elpusztíthatatlan bizakodással hirdeti az új világ értelmcLS igazát, így váltódik a nyugalom (amelyik néha már idillé finomodott egy-cgy falusi portrét bemutató versében) szenvedéllyé, de egyúttal vallomássá is a korhoz, az egész emberiséghez. A Rend igazába vetett hite csendül a Holnaptól kezdve című költeményében. Ez azután hitvallássá nő Tiéd lennék versében: „ ... láng-halálra szántan énekelnék, s lennék legelső igaz vértanúd .. Ez az új felismerés a versek belső szerkezeti felépítésében is új színnel gazdagítja Simon Lajos költészetét. Az eddigi zárt versépítés, a szerkesztés kereksége feloldódik. Versmondatait nemcsak a (belső szenvedély, a téma és a gondolat teremtette kényszerítő erő teszi lazábbá, az összetettebb szemlélet- mód is szétfeszíti az eddig használt szűk voltukat. Lüktetésük és ritmikájuk az agitatív mond at szerkesztés törvényeinek engedelmeskedik. Amilyen örvendetes ez a gazdagodás., annyira elgondolkodtató viszont Simon Lajos költészetében a téma-szegénység. Bár ez a kötete már jelent valamiféle más irányú tájékozódást, a számos szerelmes vers is új színfoltként fogható fel — igaz, ezek közül csak a népdal-hangra komponáltak a sikerültebbek (Szerenád, Fekete) —, szükséges a következőben a nagyobb horizontok megcsillanó távlatának a kiszélesítése. Hiszen ez a közösségi költészet, amelyik126
