Életünk, 1965 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1965 / 1. szám - SZEMLE - Bertalan Lajos: Új Helikon, 1964
SZEMLE Huszonegy vers, négy elbeszélés, egy drámarészlet, egy szatíra, négy tanulmány (képzőművészeti, színházi, zenei, irodalmi témaköriből) és hét rajz, festmény, illetve szobor reprodukciója, fényképe kapott helyet az Űj Helikon című veszprémi gyűjteményes kötet legújabb — s tegyük hozzá: ízléses kivitelű — számában. Elsősorban a megyében élő szerzőket szólaltatta meg, de a jó értelemben vett lokálpatriotizmus nem kötötte annyira a szerkesztő kezét, hogy egy- egy novellát, néhány verset ne illesz- szen be a szomszédos megyék íróitól is a hazai gyűjteménybe. Ezzel a mindenképpen dicsérendő irodalmi vendégbarátsággal, valamint Németh László Nagy család című drámája átdolgozott változatának közlésével a kiadvány ki is lép az egy megyére szűkített korlátok közül, keresi a szellemi kapcsolatokat (az alkalmi megjelenéshez is!), anélkül, hogy sajátosan veszprémi jellegét megtagadná. A kötet szépprózai anyagából Farkas Imre Két félnap című elbeszélése a formakezelés biztonságával, hangulatteremtő erejével és érzékletes stílusával tűnik fel. Farkas — mint legtöbb novellájában — a köznapi élet apróságairól ír, roppant egyszerű, mégis színpompás, nemesveretű prózában. Egy-két tömör mondattal plasztikus képet ad alakjairól, ritkán beszélteti őket, de az a néhány mondat találó jellemzés, nemcsak a novellahősre, hanem korunkra is, a társadalmi helyzetre és a környezetre is. T. Prókai Új Helikon, 1964 Éva írása —- a Gyógyfürdő — ugyancsak tele kitűnő,, elsősorban lélektani megfigyelésekkel. Szentiványi Kálmán Táncjáték című elbeszélése azt a kérdést boncolja, hogyan állja ki a szerelem és a házasság a megrögzött faji előítéletek és a könnyű-könnyel - mű élet csábításának kettős szorítását. Tatay Sándor a két életforma lehetőségeit, ellentéteit vizsgálja és mérlegeli egy Ausztriáiba menekült magyar fiatalember környezetének rajzában. Finom érzékkel tapint rá a lényeges különbségekre, s elsősorban az anya alakjában bonyolítja a belső drámát. Pozsgai Zoltán Falábúja nyers valóságrajzával egyetlen megrázó életképbe sűríti a kisemmizett falusi nyomorultak drámáját. Kossá István Űr- mozdonya néhány szatirikus vonással igyekszik rámutatni a hivatali, üzemi bürokráciára, korrupcióra és az ezek mögött meghúzódó magatartás rugóira. E rövid áttekintés is arról tanúskodik, hogy a kiadvány prózái elsősorban a maiság jegyét viselik magukon, főképp témaválasztásukban. Formai megoldásuk, hangvételük azonban jobbára hagyományos. Ezért — a mai témák ellenére — sem olyan éles és szembetűnő a korszerűség jellege az Űj Helikon hasábjain. A lírai alkotások sorából Káldi János és Cserhát József versei emelkednek ki. Kiforrott, formailag vonzó művészetük a pannon líra legjavához tartozik. A dunántúli emberek örö- möktől-gondoktól tarkított élete, a szülőföldhöz való hűség gondolata szólal meg egyéni, finom hangszereld
