Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A Zrínyi-rejtély
A kérdéses puska csakugyan a M. Nemzeti Muzeum birtokában van, felirata, — ezüstözött lapba vésve ia következő: „Ego sum illa Flineta, ex qua Comes Nicol, a Zrin in Sylva Ottók Insula Muraköz in Venatione ab Apró persecutus a Venatorum supremo N. Stephano Fóka Anno 1664 die 18-va 9-bris trajectus est. A nepote Gabriele Páka P. ac. G. D. Faulo Benyovszky Dominium idem conscribenti dono data, Anno 1755 in perennem rei gestae memóriám." A régiség-osztályi jegyzőkönyv, — folytatja Römer dr. — 1847. évi folyamában ugyanazon év September 1-én 79. sz. a. ifjú Benyovszky Péter, Pál unokájának ajándékául van bejegyezve Dr. Römer Flóris Ferencz s. k. érem- és régiségi őr A levélhez Dervarics az alábbi kommentárt fűzi: „Ezen adat határozottan bizonyítja, hogy Zrínyit Páka István vadász lőtte agyon. Pókának utódai tehát Muraközben éltek s ezek egyike, Gábor az 1755. évben az említett puskát Benyovszky Pálnak ajándékozta, aki azon évben a Csáktornyái uradalom, illetve Muraköz összeírását teljesítő. E szerént Galeazzo Qualdo Priorate és Cserey történetíróknak csakugyan igazságuk van, midőn azt írták, hogy Zrínyi Miklóst, a költőt nem a vadkan ölte meg, hanem emberi kéz által lövetett agyon”.“ Ugyancsak Dervarics jegyzi fel — ki alsó középiskoláit Horvátországban végezte, hogy volt néki egy Rozsich Antal nevű tanára a varasdi kir. gimnázium VI. osztályában, aki maga is ismerte a Páka-család élő tagjait, mely „a vérdijon vagyonilag és szellemileg is emelkedett — fűzi hozzá Dervarics —, így Páka Imre, ki valószínűleg fia volt a múzeumi puska feliratában ajándékozóként említett s 1755-ben élt Páka Gábornak, a kétes hírnévre vergődött Fóka István vadász unokájának, a birtokomban lévő 1795. évi Magyar Almanach szerént ugyanazon évben Szalavármegye muraközi járásában rendes eskütt volt; ennek fia lehetett Fóka László, Zalavármegye főmérnöke 1820 és 1840 között, aki magyarul muraközi, horvátcs kiejtéssel beszélt, (holott Zalaegerszegen élt), kinek fia Páka Rafael, — akit személyesen is ismertem, — 1835. évi május 15-én lett Kerka-Szt. Miklósi plébánossá élete 59. évében s az volt 1846 vagy 47.-ig, amikor is hihetőleg mérgezés folytán meghalt...” 7 A fentebb előadottak kiegészítéséül gondolnunk kell a mindenkori tanú- vallomások szokott ellentmondásainak lélektani jelenségén kívül arra is, hogy Bethlen Miklós, az agg memoáríró. 66 éves, amidőn 1708-ban hozzákezd „Önéletírás”-ához, amelyben Zrínyi halálát leírja. Érthető, ha óvatos, még csak azt sem említi meg, amit Cserey Mihálvtól tudhatna már: hogy ui. Zrínyi halálát puskagolyó okozta, — mert hiszen emlékiratait a Habsburgok fogságában írja az eszéki börtönben, honnan mielőbb szabadulni szerelne. Csak nem szolgáltat maga ellen újabb okot a Habsburg-kamarilla dühére...? Ugyanezzel az aggállyal élhetünk az erdélyi Csereyvel kapcsolatban is, aki Teleki Mihály erdélyi kancellár mindenható politikai boszorkánykonyhájában tanult bele az európai politikába, majd az erdélyi fejedelemség önállóságának elvesztése után hűségei esküszik Habsburg Lipót császárnak is, hogy azután végül is mindentől elkedvetlenedve a legteljesebb magányba vonuljon vissza, szókimondó emlékiratai mögé. Egyedül Dervarics Kálmán, az ellenzéki Zala vármegye tisztviselője veszi a bátorságot magának, hogy fellebbentse a politikai gyilkosság évszázados fátylát az osztrák császári házzal történt 1867-es „kiegyezést” követő évtizedek magyar viszonylatban érezhetően tervszerű politikai enyhülés felszabadult mámorában. Mindazonáltal adatait nem vette tudomásul a hivatalos történetírás sem az osztrák—magyar monarchia, sem a Tanácsköztársaságot követő ellenforradalmi rendszer titokban Habsburg- ellenes, de feltétlenül németbarát beállítottsága. A legenda-képződés további folyamatát Klaniczay Tibor foglalta össze 108
