Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Tüskés Tibor: A második "Irott kő" (1942-1944)
az a kapcsolat, amely a lap és az irodalmi társaság között korábban fennállt. A Társaság természetesen tovább folytatja munkáját, a lap társadalmi hatósugara pedig megnőtt (például a korábbi írott Kő és a Vasi (Dunántúli) Szemle közti súrlódás miatt távolmaradó Weöres Sándor az új írott Kőben is publikál); ugyanakkor azonban a lapnak nélkülöznie kellett azt a szilárd bázist, igényt és kritikát jelentő fórumot, amelyet abban az időben csak egy zártabb egyesülés, egy irodalmi társaság adhatott meg, különösen vidéken. A Kultúregyesület szétszórtafob, több irányú tevékenysége, heterogénebb élete nem mindig kedvezően befolyásolta a lap tartalmát, irodalmi színvonalát. A szerkesztő személyében is változás történt. Az első, ami szemet szúr, hogy akkor, amikor Németh Lászlónak már tucatnyi könyve jelent meg, amikor már Tanú címmel maga is folyóiratot írt, szerkesztett és adott ki, az írott Kő új szerkesztője vállalta ennek a névnek a felírását a lap homlokára. Később a lapban megjelent írásai szignálásakor már használja az Sz. megkülönböztető rövidítést, a kolofonban azonban továbbra is a Németh László név szerepel. Szombathelyi Németh László a Vasvármegye című, Szombathelyen megjelenő napilap munkatársa volt, az írott Kőben is elsősorban publicisztikai cikkeket, néhány könyvismertetést írt. Ezekből egy nem túlságosan magas esztétikai igényt és kritikai érzéket olvashatunk ki csupán. Szerkesztési elveit a lapban nem. fogalmazta meg. Sz. Németh szerkesztői elképzeléseire, koncepciójára csupán a lapban közölt írásokból, a szerkesztői gyakorlatból következtethetünk. A korábbi írott Kő szerkesztője, Bárdosi Németh János az új írott Kőben is sokat publikált, talán még többet, mint a maga szerkesztette lapban. Régebbi összeköttetései révén sok jó írást segített az új laphoz. 1943-ban történt Pécsre költözése után is küldött kéziratot Szombathelyre. Távozását a júliusi számban jelenti be a szerkesztőség, majd a következő számban még egy méltató-búcsúztató cikk jelenik meg róla. Az új írott Kő arculatát így lehetne legrövidebben megfogalmazni: az írott Kő irodalmi-publicisztikiai lap lett. A havi megjelenés ezt tette lehetővé, a kisebb terjedelem pedig ezt tette szükségszerűvé. Az új írott Kőből hiányoznak a hosszabb elbeszélések, a nagyobb tanulmányok, helyüket a tárcalélegzetű széppróza és az apró cikk, glossza, recenzió foglalja el. A sűrű, havonkénti megjelenés az elevenebb mozgást, gyors reflexiót, a vitalehetőségeket biztosította, ugyanakkor kiszorultak a lapból a tartalmasabb, elmélyültebb elemző írások, a hosszabb elbeszélések. A spektrum színei talán gazdagodtak ezáltal, de a lap átütő ereje, irodalmi igényessége csökkent. Változatos, sok mindenre odafigyelő, élénken reagáló, sokszínű folyóirat lett az írott Kő, értékei azonban sokkal inkább részleteiben mutatkoznak meg, mint a lap egészében, szövetében, anyagában. A lap profilja, a szerkesztés elvi-gyakorlati vonala talán akkor a legszembetűnőbb, ha egyetlen szám keresztmetszetét vizsgáljuk meg. Mit tartalmaz például az újrainduló írott Kő első száma? „Jelentkezünk újra s menetelünk tovább azon az úton, amelyen az írott Kő két éven át, 1936-ban és 1937-ben már járt: a magyarság szolgálatának útján” — írja a beköszöntő cikkben Ősz Iván, aki a korábbi lap szerkesztő bizottságának is tagja volt. A folyamatosság hangsúlyozását azonban átszínezik azok a csöndes rezignációval átitatott, ma már disszonáns hangok, amelyek a megváltozott — és rossz irányban megváltozott — történeti helyzetre utalnak. A cikk az irodalmat ugyanazoknak a céloknak a szolgálatába akarja befogni, melyeket a politika hirdet. ,,A magyar tolinak is ki kell vonulnia a maga arcvonalára ... Üteg lesz tehát a toll, amikor kell... Ezzel a hivatástudattal jelentkezik az írott Kő újra a magyarság belső arcvonalán szolgálatra ..Szerencsére a folyóirat java termése, az igazi írói megnyilatkozások nem ennek a programnak az irányában húznak. Ami az írott Kőben 79
