Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Tüskés Tibor: A második "Irott kő" (1942-1944)

jó és maradandó, az nem a kor hivatalos politikájának a szolgálatában, hanem annak ellenére született meg.

A bevezetőt Szentkirályi János riportja követi: Erdélyi napló, 1942 tavaszán. A visszacsatolt országrészben tett utazásáról számol be a szerző. A társadalmi érdeklődéstől fűtött pillanatképekben erős vonalakkal rajzolja meg a polgár—paraszt ellentétet, együttérzése, rokonszenve az utóbbié.

A szám kiemelkedő publicisztikai írása Bárdosi Németh János cikke. A címe: Mi a magyar? A Széchenyi példáját felmutató, majd Kosztolányi nyelvszeretetét idéző írás a jövő távlatait, az elkövetkező történeti lehetőségeket kutatja. A szélsőséges magatartás legyőzésére, a népi-urbánus ellentét haszon- talanságára int, majd ezeket írja: „Minden optimizmusomat a népre alapítom. A nép előttem nem tömeg és politikai szólam. A nép: a nemzet ereje. Az örök erőforrás, amelyből a nemzet meríthet. Válságos időben pedig ez a mély réteg az egyetlen biztos alap: a változhatatlan, az örök jövő. Ezt a népet megerősíteni annyi, mint a magyarság életét meghosszabbítani... Nálunk sohasem a nép bukott meg, hanem a népen uralkodó politikai hatalom.”

80