Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kamarás Béla: Madách Imre, a politikus

műve, hősi példája ismeretlen. Hiszen ő maga, még' legnehezebb politikai küzdelmei idején is: bizonyos derűvel és bizakodással nézte nehéz küzdelmét. S tudta, hitte, hogy munkája „még sem fog egészen elmúlni imádott nemzete életéből”.

Húsz éve kiontott vérével külön is megpecsételte ezt az igazi, férfi szívből fakadó fájdalmas hitét. Bontsuk ki végre — történelmi szerepének megfelelően — markáns, nemes alakját a méltatlan feledés közönyéből. Adjuk ki publicisztikai írásainak java termését, amely nemcsak kordokumentumnak, de írásművs- szetnek is izgalmas és nagyszerű. írassuk meg régóta esedékes életrajzát. S a kortársi emlékezés segítse ezt a — Pamlényi Ervin által is említett — sokrétű vállalkozást, hogy ne csak utcák, terek üres cégére legyen neve, hanem ható és eleven valóság, az a hősi magatartás, amelyet Ady „szégyennel, bánattal” idézett versében:

„Ha a magyar kuruc vóna S többször ütne, mintsem szólna Bizony, hogy kerekednének Felhős harag, felhős ének."

Nos hát „gyáva és rossz időkben” ilyen ,,felhős harag” lett Bajcsy-Zsilinszky Endre neve. Nemzeti függetlenségünk ügyének a XX. században ő volt egyik legbátrabb, legteljesebb — a nemzet géniuszához méltó — kifejezője.

KAMARÁS BÉLA

MADÁCH IMRE, A POLITIKUS

Az idén van száz éve, hogy a sztregovai földesúr örökre lehunyta a szemét. Halálakor kortársai nem is sejtették, hogy egyetlen, még életében feltűnést keltő műve, Az ember tragédiája, majdan egy nagy magyar nemzedéknek legdrágább örökségéhez fog tartozni. Madáohot életében kortársai, szűkebb hazájának, Nógrádnak közvéleménye nem mint költőt tartotta számon. Hiszen egész életében asztalfiókjának írt, írói ambícióiról csak legközelebbi barátai tudtak. Bár ma már ez szinte furcsán hangzik, a kortársak számára Madách elsősorban politikus volt, megyei tisztségek viselője, majd 1861-ben ország- gyűlési képviselő. Mint önzetlen, haladó hazafit, az osztrákok börtönét megjárt törhetetlen magyart ismerték őt szűkebb hazájában szinte élete végéig. Ezután meglepő, hogy a hatalmas Madách-irodalom a költő életének ezt az aspektusát mindmáig figyelmen kívül hagyta. Madách politikai tevékenységével csak egy rövid cikk foglalkozik, amely nem megy túl egy alkalmi ünnepi beszéd keretein.1 Az alábbi sorok ezt a hiányt szeretnék betölteni.

A sztregovai kastély elzártságában nevelt fiatal Madách 1837-ben került a pesti egyetemre, ahol 3 évet tölt filozófiai és jogi tanulmányokkal. Ez az időszak döntő jelentőségű a koraérett ifjú szellemi arculatának kiformálódására. Az egyetem, az akkor megnyílt Nemzeti Színház, a pezsdülő irodalmi