Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - SZEMLE - Költő földközelben. Csóri Sándor: Tudósítás a toronyból (Bertalan Lajos)

A szerelemről újat, új formában mondani — ez költőink közül is csak a „kiváltságosakénak adatott meg. A téma azonban olyan „közkedvelt”, hogy ilyen szűk keretek között is feltétlenül hiányérzetet váltana ki, ha nem szólnánk róla. A szerelem démoni erejével szembeni megdöbbent csodálkozás kap hangot Képes Géza: Te c. költeményében: Micsoda áram zuhog át rajtunk! Emlékezés Demény Ottó: De égett szüntelen c. költeménye: Mért hajszol untálan a régi gyönyörűség sorsom ellen, ami hetelik majd keményen? Furcsa jelző az, amivel talán a leginkább érzékeltetni lehetne Burányi Fe­renc: Roskadó alázat c. költeményének hangulatát: a hétköznapivá magaszto­sult szerelem ódája. Szeretlek. Biztos így van, mert félek néha tőled, hogy elveszíted egyszer mindent-bíró erődet. 91 költő 253 verse — természetes, hogy ez inkább csak széles tabló lehet jelenlegi irodalmi életünkről, mint azoknak a költőknek alkotásai, akiknek az utókor számára is van erejük (és tehetségük) beszélni a jelenről. De a kötetnek nem is ez a célja. A verseket attól a szándéktól hajtva válogatták össze és adták az olvasó kezébe, hogy bemutassák a kortárs alkotó-gárdát. Egy hosszabb soro­zat első kötetének szánják ezt összeállítói, amelynek célja minden év költői ter­mésének legjavát kötetbe gyűjtve adni át a versek kedvelőinek. A versek bemutatása mellett a kötet rövid életrajzi adatokat és bibliográfiát is ad a költőkről, hogy ezáltal is némi tájékoztatást nyújtson a kötet szerzőiről. (Magvető, 1964.) Szabó Erzsébet KÖLTŐ FÖLDKÖZELBEN — Csoóri Sándor: Tudósítás a toronyból — Fölösleges jelképet gyanítani ott, ahol nincs, különösen Csoóri könyvei­mében, hisz maga mondja egy helyen, hogy sohasem szerette a szimboliz­must, s ha mégis felidézi Tornyai Já­nos festményét, a sorsjelkép lovat, azt is csak a kellő távlat, a művészi, tör­téneti áttekintés kedvéért teszi, mégis van valami mélységesen találó jelkép a cím mögött, ha akaratlanul is. A to­rony valóságos épület ugyan, vaskos, rideg, huzatos, lépcsői nyikorognak, odafönt, ahonnét Anti bácsi, a haran­gozó naponta bepillant az udvarokra, 133

Next

/
Oldalképek
Tartalom