Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - SZEMLE - Híradás a szomszédból. Századunk osztrák lírája (Takács István)
Jogot adott neki ehhez az a tehetsége, hogy a még fel nem fedezettet felfedezze, az ember-nem-láttát láthatóvá, a soha ki nem mondottat kimond- hatóvá, hallhatóvá, érthetővé, a szerelmet szerelemmé tegye. És ugyan ki merészelhette? — Az, aki annyira képes érthető és logikus formát adni még soha át nem élt közvetlen élményeknek, hogy megragadta a múló pillanatot, mely kilóg az időből. Petrován Oszkár HÍRADÁS A SZOMSZÉDBÓL — Századunk osztrák lírája — Szégyenkező meglepődéssel vegyes örömmel teszi le az olvasó ezt a kötetet. Hajnal Gábor, a versek válogatója, a kötet szerkesztője gazdag világba vezet bennünket, melynek létezéséről sejtelmeink eddig is voltak ugyan, de gazdagságáról fogalmaink is alig. Fel kell fedeznünk, hogy osztrák szomszédaink irodalma — legalábbis a líra — versenyképes sok más európai nép irodalmával, sajátos színei, jellege pedig megkülönböztető helyet biztosítanak számára a mai európai líra nagy körképén. Az persze eddig is köztudott volt, hogy Hofmannsthal, Rilke, Trakl vagy Däubler világirodalmi szinten és viszonylatban is jelentős költők. A Nyugat-nemzedék műfordítói tevékenysége, mely egyben a kortárs európai irodalom élő áramlatába kapcsolódást is jelentett, ráirányította a figyelmet az osztrák líra legjelesebbjeire, s mi nagyon hosszú ideig megmaradtunk annál a képnél, amely ebből kibontakozott. Valahogyan úgy tekintettük, hogy Kosztolányi, Babits, Szabó Lőrinc vagy Tóth Árpád fordításai óta semmi új nem történt az osztrák lírában. Elszórva jelentek meg egy-egy vállalkozó kedvű műfordító tollából a többnyire rendszertelenül zsákmányolt osztrák versek magyarításai, s bár a Nagyvilág egy ízben külön csokrot is gyűjtött egybe a mai osztrák lírából. a kép ezzel se lett teljes, legfeljebb ér deklődésünket csigázta fel kissé néhány új név és vers. Hajnal Gábor azonban egy vaskos kötetre való költővel és költeménnyel most bebizonyította: Ausztriában Rilke és kortársai óta több költőgeneráció is felnőtt, s ha lírájuk sok tekintetben gyökeres eltéréseket is mutat az európai lírától, vagy ha az osztrák költészet fejlődésének vonala más is, mint például a miénk, gazdag költői eredményeiket, nyelvi, formai finomságukat nem vitathatjuk el. * A közel ctven költőt felsorakoztató kötet alapján néhány általánosabb következtetésre is módunk nyílik. Az egyik első észrevételként mindjárt az kínálkozik, hogy az osztrák líra meglepően távol maradt a század nagy költői forradalmaitól. Az izmusok 1-3- csendesült, megszelídült formában jutottak el ide, lázadásuk, izgágaságuk lehiggadt, megtört. Vajon csupán az osztrák jellem józansága okozta volna mindezt? Aligha. Mert ugyanakkor a szocialista költészet sem tudott igazán gyökeret verni itt. Ha akadnak is költők, akikben feltör a társadalmi igazságtalanságok elleni lázadás, ez megmarad a lázadás szintjén, de szembeszegülésig talán senkinél sem jut el. A két dolog összefügg — tudniillik 124
