Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szíj Rezső: Képzőművészeti jegyzetek
S itt felmerül a kérdés: ha objektív akadályok miatt a könyvművész, a kiadó, a műszaki osztály, a nyomdász stb. képtelen ilyen színvonalon alkotni művészi könyvet, mert vagy a betű kopott, vagy a festékanyag rossz, vagy a nyomás egyenetlen stb. stb., akkor az adott körülmények között egyik kiadványt sem nevezhetjük bibliofil, azaz művészi szépségűnek? A mi válaszunk erre egyértelmű: ha a körülmények nem teszik lehetővé a minden tekintetben kifogástalan, valóban művészi könyv születését, akkor a bibliofil szépségű könyv címet sem viselheti az egyébként még oly tetszetős könyv sem. Hasonlattal élve: ha nem születnek Arany Jánosok, Ady Endrék, József Attilák, akkor a náluk saját hibájukon kívül álló okokból kisebb költőket nem illethetjük a csak a legnagyobbaknak kijáró jelzőkkel. Ugyanez áll minden más műalkotásra, természetesen a művészi könyvre is. Mi okozza a zavart? Az, hogy egyesek képtelenek kilábolni abból a szemléletből, amely művészinek fogadja el a könyvet, ha szép a kötése s ha minden egyéb csapnivaló is (Shakespeare-sorozat). Vagy ha színes műmellékletszerű reprodukciók „ékesítik” a könyvet, de a szedés, a tükör aránytalan, a nyomás förtelmes. Az Én Könyvtáram 50—60 000 példányos sorozatától nem várunk — egyelőre — könyvművészetet, ezért megtévesztő ily címszó alatt tárgyalni, mintha máris megütné annak a művészi mértékét. Az a követelmény tehát, hogy a „könyvművészeti verseny középpontjában a széles rétegek által elérhető áron megvásárolható tömegkiadványok álljanak” — önmagában is ellentmondás. A könyvművészet művészet, viszont a nagy tömegek számára készülő könyvön egyelőre művészetet - a már említett okok miatt — sem kérhetünk számon. Nyomdai, anyagbeli jó minőséget igen (puri- tánus szellemben), de művészetet csak nagyon ritkán. Az Olcsó Könyvtár, Modern Könyvtár, a Milliók Könyvei stb. stb. aligha lehet a művészeti verseny anyaga. Idővel lehet, sőt éppen mi tagadnék, mennyire jó volna, ha már ezektől a kiadványoktól is elvárhatnánk a művészi kivitelt? De amíg ez kivihetetlen, addig nem is állhatnak a könyvművészeti verseny középpontjában. Még a perifériáján sem, mert e sorozatok rendeltetésüknél fogva sem igénylik maguknak a művészi kiállítást. A rendes, becsületes tipográfiával készülő könyv pedig még nem művészet. Már csak azért sem kell olcsó tömegkiadványokat egy kalap alatt tárgyalni a művészi könyvekkel, mert míg minden más művészetben megfér a művészi fogalma körében a viszonylag gyengébb alkotás, és a szubjektív szempontoknak is tágabb tere lehetséges, addig a tipográfiai értelemben vett művészi könyv megítéléséhez abszolút biztosan ellenőrizhető kritériumokkal rendelkezünk, amelyekből hacsak egy is hiányzik (pl. sorregiszter, vagy az egyenletes festéke- zés stb.), már nem művészi a könyv, noha talán enyhébb mértékkel mérve még mindig szépnek lesz mondható. 2. Az illusztrált bibliofil könyvről A díszített és illusztrált könyv mellett különbséget kell tenni az illusztrált könyv és a szöveges illusztráció (képeskönyv) között. A dísz, az illusztráció jelenléte vagy épppen túltengése abban a könyvben, amelynek jellege nem is kíván illusztrációt — s napjainkban, az illusztráció járványa idején nem kevés az ilyen könyvek száma —, éppúgy csömört okoz, mint az ellenkező véglet: az illusztráció ismételt hiánya ott, ahol azt az olvasó szépérzéke elvárná. 109
