Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Szíj Rezső: Képzőművészeti jegyzetek

A művészi könyvnél problémát vet fel az illusztrációnak a könyvvel való egysége. A stílus egységére gondolunk, arra, hogy az illusztráció a művészi könyvbe szervesen illeszkedjék bele s ne éljen a könyvtől — sőt, sok esetben még a szövegtől is — független életet, amikor külön áll a szöveg s külön áll a kép. Nemcsak azért, mert a képet nem komponálták bele a szövegbe, hanem mert az illusztráció jellegénél fogva nemegyszer művészi minőség tekintetében is oly annyira fölötte (vagy alatta) áll a szövegnek, hogy az ellentét áthidalhatatlan, a könyv stílus tekintetében kettéesik. A legújabb könyvek közül különösen feltűnő ez a Bartha László festményeivel ellátott Guillevic „Föld és víz” című köteténél. A többszínű műmellékletek egyenesen agyonnyomják a verseskötetet. (Egyéb példákat is említhetnénk: Guillen: Kubai elégiák, ugyancsak Bartha László festményszerű illusztrációival.) Arról nem is beszélve, hogy ez a műmellékletszerű illusztrálás szó szerinti felmelegítése a múlt század végén különösen elhatalmasodott kiadói visszaélésnek. Akkor keltek a kiadók egymással versenyre, hogy melyik tud pazarabb műmellékletszerű illusztrációkat fölhalmozni albumszerű kiadványaiban. Tudományos és képzőművészeti alkotásoknál ez érthető, de annál kevésbé szépirodalmi műveknél, főleg, ha a művészi könyv igényével készülnek. (E tekintetben még ifjúsági könyveink között akad a stílusegység jegyében fogant illusztrált könyvből a legtöbb, ha művészi színvonalat vajmi kevés is ér el.) Bár a fametszet illik a fekete betűkhöz a legjobban s nem ok nélkül virágzik szerte a világon, nyilvánvaló, hogy minden könyvet nem lehet fametszettel illusztrálni. Ugyanez áll a vonalas és tónusos rajzra is. De a stílusegység felfogott többszínű illusztrációra is akad néhány példa, s ezek között első helyen a még mindig sok inspirációt nyújtó Keleti Arthur-féle

Anatole France: Nyársforgató Jakab. III. Hincz Gyula

110