Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Egy elfeledett históriás énekmondóról
111. 3. Kárt valla veled ebben körösztyénség Jelesben Sárvár s Győr közt levő népség, Fiad rabságát bánja sok nemesség Balatonig be, Bakonbeli község. Még tömlöcébe is felszivárog egykori gazdájának, Nádasdy Ferencnek, a fekete bégnek halálhíre. Emlékének egyik legértékesebb, legjobban megszerkesztett énekével, a XXIV. énekkel áldozok, „mely az Magyar Nemzetségnek nyomorult múlt és jelenvaló állapotját tractálja”, s melyben a vasi hadvezérekről is méltóképpen megemlékezik. A török szájában a zablát megrántó s a németek ellen is oltalmat nyújtó Batthyány Boldizsár s Nádasdy Ferenc személyét emeli ki a legjobban az ország nagyjai közül. Azét a Nádasdy Fe- rencét, XXIV. 27. Kiért kiváltképpen emez Rába két fél Vele egyetemben Duna innenső fél, Sírjon és bánkódjon, gyászoljon minden fél, Mert már bot kezünkbül jobban németre kél! A példaképek közt sem mulasztja el megemlíteni volt gazdájának sógorát, a szerencsétlen Báthory Erzsébet bátyját, Ecsedi Báthory Istvánt, ki elfordult az osztrák császártól. Énekét így zárja: XXIV. 62. Nádasdy halála mert erre ada okot Ki az én szívembe szerze nagy bánatot, S az jó vitéz űrért már fekete gyászol Viseljenek, kik lakják Rába kétfél hátot. Utolsó énekében minden reményt feladva, a teljes elhagyatottság és elszigeteltség érzésével készül a halálra. A vallásiban keres vigaszt, választ kérdéseire, s bűnbánatot tartva búcsúzik a világtól: XXVIII. 9. Az vagy uram, ha az szent akaratod az, csak gyötörj ez világon, Mesd el életemnek fonalát időmnek, ne kínlódjak inkábbon, Es szent lölköd adván, végig bennem tartván, segélj végső órámon! Pedig, ha tudta volna, hogy mennyien munkálkodnak megszabadításán, könnyebben viselte volna rabságát. De rokonsága a dunántúli kisnemesek közül került ki, s ezek nem győzték a „fő rab” Wathay váltságdíját a maguk erejéből kifizetni. Nagybátyja, az a bizonyos Csabi Mihály, akiért ő annakidején Öváron kapitányával szemben síkraszállt, Nádasdy Ferenc halála utáni p»atrónusához, Batthyány Ferenchez fordul levelével: „ .. . Ha nagyságod maga rabjával szabadétja meg, szép emberséggel meg igyekszünk Nagyságodat elé- gítteni, annak fölötte hiszem, hogy.. . Nagyságodat szolgálja, míg él.”6 De felesége Vághy Zsuzsanna, a sokat emlegetett kedves „Rúzsa Ágh” sem marad tétlen. Vásárol egy török rabot, hogy azt majd uráért elcserélje. Wathay né segítségére még a fekete bég kegyetlen, őrült felesége: Báthory Erzsébet7 is tollat ragad 1605-ben, s kéri Batthyány Ferencet, legyen Wathayné segítségére férje kiszabadításában. Annyit tudunk további sorsáról, hogy 1605 őszén — bár nem Batthyány közbenjárására — Budára került, hogy a szekszárdi Ali bégért elcseréljék. Innét a budai Csonka torony-ból írt Batthyányinak: Németújvárra, hogy kérje Mátyás herceget, hogy szabadítsa ki „... megtekéntvén őfelsége az én hű 95-
