Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Egy elfeledett históriás énekmondóról
szolgálatomat és hogy én nem az magam haszna keresésén találtam légyen ez nyomorúságot, hanem őfelsége szolgalatján...” s kéri adják ki érte a komáromi várban őrzött Ali béget.8 Kiszabadítása azonban ekkor nem sikerült, s vitték vissza Konstantinápolyiba. Ütköziben azonban találkozott Amháttal, s könyörgött neki, vegye meg s szabadítsa ki vele Ali béget. Ámhát meg is vette, s 1606 március 3-án ^ még Nándorfehérváriban, Ali bég házéiban várta szabadulását. Az életről is lemondó, elkeseredett hangú utolsó énekét, a XXIII.-at ekkor írta, s megjegyezte utána: „Mikoron az szekszárdi Ali bég felől oly hírem jütt vala, hogy nem akarná értem adni római császár öccse, Mátyás herceg, akorbeli bánatomról írtam vala ezt Nándorfejérvárban, az AU bég házában.” Ez az adat az utolsó élet jele önmagáról. Istvánffy Miklós szerint „Wathayt a császár a tatai parancsnokkal cseréltette ki”9. Kiszabadulásának körülményeit azonban csak az ezután következő kutatások deríthetik fel. Érdemes volt Watthay Ferenc elfeledett életművével megismerkednünk, mert önzetlen hazaszeretete, a közösségért való áldozatvállalása, vakmerő bátorsága, lehetetlent nem ismerő életereje ma is példaként áll minden magyar előtt. Tájunk élethalálharcáról szóló hűséges híradásai, históriás és katonaénekei. lírai dalai hozzásegítenek bennünket a XVI—XVII. század fordulója emberének és eseményeinek pontosabb megismeréséhez. Mint énekmondó példát mutatott, mint állította művészetét ,.az jelen lett dolgok” s „édös nemzetsége” nagy céljainak, feladatainak szolgálatába. Reméljük e sorok is hozzásegítettek az eddig az ismeretlenség homályába burkolódzó s méltatlanul elfeledett észak-dunántúli katonaköltő műveinek megszerettetéséhez s kedvet ébresztettek annak még alaposabb megismeréséhez. , JEGYZET 1. Wathay Ferenc életével a legkimeritöbben Nagy Lajos foglalkozott. E tanulmány is az ő közléseire épül. Ld.: Nagy Lajos: Wathay Ferenc énekeskönyve. Székesfehérvár, 1955. — Nagy Lajos: Wathay Ferenc. Régi Magyar Költők Tára XVII. század 1. kötet. Bp. 1959. 141—242. 1. Wathay 28 énekének szövegei s dallamai: 538—552. Wathay önéletrajza, majd az eddigi kutatások eredményeinek összefoglalása. Wathay nyelvével és helyesírásával ugyanitt Illés Gyula foglalkozik 558-562. 1. — Majd az énekeskönyv sorsa s a dalokhoz fűződő jegyzetek következnek: 562—573. 1. 2. R. M. K. T. XVII. szd. L köt. 538-562. 1. 3. Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai I. 43. 1. 4. A dallamokat Csomasz Tóth Kálmán egyeztette s állította az egyes énekek élére. 5. Az énekek előtt álló római számok az ének sorszámát, az azt követő arab számok a versszakokat jelentik. Az énekeket a következőkben mai átírásban közöljük, ezt azonban meghagytuk eredetiben, melyet mai helyesírás szerint így írnánk le: Sőt Lakásom most hol, ki akarod tudni. Egy magas toronyban, kit nehéz, hidd lakni, Konstantinápoly hoz két olasz m.érföldnyi. Az Fekete tenger-parton megláthatni, öt híján száz grádicsfokra kell fel bele menni. 6. Wathay életrajzát csak 1603. október 31-ig írta meg. E levél az Országos Levéltár Batthyány levéltárának Missilisei közt található meg. Ld. Nagy L. i. m. 7. Pedig róla az a hír járja ekkor már, hogy jobbágylányokat fogad szolgálatába s azokat megkínozva vérükben mosdik, hogy tűnő fiatalságát, arca pírját megőrizze. 8. OL. B. lt. Missilisei. 9. Istvánffy Miklós: Magyarország története 1490-1606. Fordította Vidovich György, Debrecen, 1867-1870. 869. 1. 96
