Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Békefi Antal: Egy elfeledett históriás énekmondóról
A csecsemők pusztulásáról így énekel szerető szánakozással 93 X. 74. Sírástul fáradván elbágyadtak vala, Égre föl szegénykék csak pillognak vala, Már holt-elevenen nem réhatnak vala. Fölvonván kis kezük, mozgitálnak vala. 75. Éhségtül annyira jutottanak vala, Ujjokat kezükről mind elszopták vala. Némelyinek az halló mellyin kakog vala, Vagdacsolván szegény, csak rápillog vala. 81. Oly igen farkasok sokasultak vala, Barmot mert az mezőn már nem kapnak vala, Éhség miatt néha többet esznek vala, Varas környül széjjel csavarognak vala. 82. Mondják nagy bizonnyal, varasra bejártak, Ugyan nagy felessen addig csavarogtak, Széjjel gyermekekben, az melyet kaphattak, Mint egy baromfiat, mindjárt megragadtak. 83. Eleven — szájukban — sít-ritt, úgy kiáltott, Némelynek segítség jó. ha találtatott, De sokkal több köztük így elszaggattatott, Ily szörnyű halálnak es köztük adatott. Majd újra az asszonyokon esett „undokság''-ról szól s a vétkes divat ellen fakad ki. — Conclusioj álban a magyar nép sorsát a zsidó népével hasonlítja össze, majd így zárja énekét: 123. Tekints énreám is, én édes Istenem,, Adjad, hogy már jussak egy úrnak eszében, Rajtam könyörülvén szabadétson innen, Kiért én szolgálnám halálomig híven. 124. Isten már hozzátok, jó vitéz barátaim, S kérlek, hogy mindentek nekem megbocsásson. Igyatok penig azonban éröttem, Segítségtek, tudom, mert az csak lesz velem. Rabságából visszavágyik Pannónia szépséges tájaira. Sem az Olympos hegyei, sem a délszaki növények, sem a tenger nem feledtetik vele szülőföldjét, hazáját, mint ahogy erről költői szépségekben gazdag énekében vall: IX. 1. Nótája: Ez széles világon. Ázsiának földe eluntalak nézni, Európábul szömlélni, Mivel megtiltatott énnekem tebenned mint akarnám, úgy járni, De, mint madárkának, résén kalitkának, bánom, kell úgy rád nézni. 2. Látom, hogy vagy ékös, heggyel-völggyel díszös, hol lehet örvendetesb Tudom, hogy még beljebb ennél is vagy kedves s lakóknak édösségösb, De Pannóniának földe nekem hasznosb volna, meg békességösb.
