Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kamarás Béla: Madách Imre, a politikus

veszi szemügyre. A fő akadályt a kormányban látja, mely a feudális rendszerben nem a nemzet többségének akaratát képviseli, hanem ,,a nemzettel ellenséges tábor”, amely folyton gátolja a reformtörekvéseket, s elszánt vívóként mindig csak legnagyobb nyomásra enged egy lépést”. Ezért tartja jelentősnek, hogy az elmúlt országgyűlés bizalmatlansági határozatot hozott a kormány ellen. Ez előbb vagy utóbb arra fogja kényszerítena, hogy igyekezzék magának az országgyűlésen többséget szereznie, amivel meg volna téve a legfontosabb lépés a parlament,áris rendszer felé. Az országgyűlés szerkezetével kapcsolatban felállítja a nyugati polgári demokrácia eszményét: az alsóháznak a nemzet minden tagját képviselni kell, a felsőház viszont álljon a nép elismert kiválóságaiból, de ne az legyen a célja, hogy mindenáron akadályozza az alsóház törekvéseit, hanem hogy azokat a gyakorlati megvalósítás üzempontjából bírálja felül. Jelenleg az országgyűlés mindkét háza csak egy osztályt képvisel, a nemességet, vagyis az ország 13 millió lakosából csak fél milliót. Milyen jogon beszélhet hát az egész nemzet nevében? A reformpolitika jövő feladatát itt abban látja, hogy az alsó táblát népképviseleti alapon szervezze meg, hogy „hazánkban ne mint most, csak úr és szolga legyen, de honpolgár.”

Madách és centralista elvbarátai 1848 tavaszán megélhették a reform- mozgalom váratlan győzelmét. A sorsdöntő tavaszon azonban ismét kiújult a költő régi betegsége. Csakis ezzel magyarázhatjuk, hogy a mozgalmas év eseményeiben s az ősszel megindult szabadságharcban nem játszott jelentősebb szerepet. Az év végére Nógrádiban is drámai helyzet alakult ki. A honvédcsapatok kivonultak a megyéből, s nyomon követték őket az osztrákok. A császári biztos, Majtényi László előtt a megye tisztikara meghódolt

.13 Ügy látszik, hogy a költő is tett hűségnyilatkozatot, erre enged következtetni Pál öccsének, aki akkor aljegyző volt, írt levele, melyben felszólítja, hogy sürgősen jöjjön Balassagyarmatra. és hódoljon meg: „a szent ügyért áldozni szép, de magadat bolondságból felakaisztatni gyerekség.”'4 A lelkes fiatalember azonban nem fogadta meg a tanácsot, hanem Görgey seregéhez ment, és Kossuth futára lett. Madách ekkori magatartásában nem szabad többet látnunk, mint pillanatnyi megriadást. 1849 elején, a főváros elfoglalása, a kormány Debrecenibe menekülése után még az igazi hazafiak is elcsüggedtek, és sokan elveszettnek tartották a nemzet ügyét. De a Madách-család egész 1848—49-es magatartására nem ez a tény jellemző. A család tagjai példamutató áldozatkészséggel vették ki részüket a nagy küzdelemből, s közülük ketten, a költő Pál öccse és Mária nővére a szabadságharc áldozatai lettek.1’’

A sors később Madáchnak is megadta az alkalmat, hogy áldozatot hozzon hazafias eszményeiért. 1852-ben a birtokán rejtegette Kossuth üldözött titkárát, Rákóczy Jánost. Ezért 1852 októberében az osztrák rendőrség börtönbe vetette. Egyéves távolléte tszomorú következményekkel járt családi boldogságára: az elhagyatott, ideggyenge feleség megingott hűségében, és a költőnek hazatérte után nemsokára el kellett válnia. A nemzeti bukás, testvérei végzete « végül házassága felbomlása egymásra halmozódva mély világnézeti válságot idéznek fel a lelkében, amely végül is a Tragédia megszületéséhez vezet. Politikai magatartásában azonban ezekben az években sincs törés. Lírai versei mutatják, hogy mennyire ragaszkodik 1848—49 emlékéhez és eszméihez. A Szabadságharcról írt verseiben .i,a büszke fájdalom, a hősit és nagyot áhító szenvedély szava” szólal meg. Mindvégig szenvedélyesen fordul szembe a magyarságot eltiprő osztrák önkényuralommal, s a vele való egyezkedésnek még