Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Kamarás Béla: Madách Imre, a politikus
a gondolatát is elutasítja. Ez a magatartás teljesen beleillik az 50-es években a középnemességtől követett passzív ellenállás politikájába, melynek sugal- mazója Deák Ferenc volt. Madách ekkori politikai nézeteinek hű tükre 1859- ben írt drámai szatírája, A civilizátor. Ebben maró, néhol szabadszájú gúnnyal leplezd le a B a eh - re n d szer t egy kis jelképes történet keretében. Támadásának célpontja a civilizációs szerepben tetszelgő osztrák kormányzat bürokráciája, törvénykezése és az országot szipolyozó adópolitikája. A solferdnoi vereség 1859-ben megrendítette Ausztria nagyhatalmi állását, és elsöpörte a Bachtól irányított abszolutizmust is. Ezzel tíz évi mozdulatlanság után a politikában beköszöntött az olvadás korszaka. Ferenc József és tanácsosai jónak látták visszatérni az alkotmányos kormányzáshoz. Így látott napvilágot 1860-ban az októberi diploma, amely Magyarország önkormányzatát az 1847-es feudális alkotmány alapján állította vissza, de ugyanekkor a legfontosabb közös ügyek: a külügy, hadügy stb. intézését a Bécsiben felállítandó birodalmi tanács hatáskörébe utalta. Az ország önállóságának ilyen megcsonkításába a hazafiak persze bele nem mehettek, s ezért a császári alkotmányt csak a konzervatív mágnások kis csoportja fogadta el. Velük szemben a nemesség nagy többsége az 1848*as alkotmány alapjára helyezkedett, s követelte felelős magyar minisztérium kinevezését, az ország területi épségének helyreállítását, a pénz- és hadügyek feletti rendelkezést stb. Az egy évtizedig lefojtott politikai élet zajlásba jött, az osztrák uralom elleni elkeseredés szenvedélyesen tört ki az újra alakuló megyék közgyűlésein. így Nógrád megye 1861 eleji közgyűlései is a viharos nemzeti ébredés jegyében folytak le.,fi 1861 márciusában folytak le az országgyűlési választások. A balassagyarmati kerületben Madách Imrét jelölték képviselőnek, mivel a Bach-korszak- ban üldözést szenvedett magyarságáért. A költő a választás előtt Politikai hitvallomás címmel röpiratot adott ki, melyben kifejti politikai felfogását. Ez a rövid, férfias hangú írásmű újra annak mutatja Madáchot, aminek a 40-eé években ismertük: az elvek emberének. Bár Kossuth nyomán elismeri, hogy a politika „az exigenciák tudománya”, s így a politikai cselekvést előre nein lehet lerögzíteni, mégis kimondja: „De vannak általános elvek, melyeket ren1 díthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell; melyeket, még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelessége, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet.” Ezeket a végső politikai elveket a francia forradalom hármas jelszavában látja. Ezután kifejti a szabadság, egyen* lőség és testvériség elvének a jelen helyzetre szabott tartalmát, majd megállapítja, hogy ezek az elvek benne vannak már az 1848-i törvényekben is, „melyek minden további státusélet egyedül létezhető kiindulási pontjai reánk nézve”. A választás 1861. márc. 20-án folyt le, s ezen Madáchot egyhangúlag ki7 áltatták ki képviselőnek. Utána klasszikus veretű beszédet intézett választóihoz, melyben az összeülő országgyűlés feladataival foglalkozott. Költőnk jól látja, hogy az országgyűlés összehívásával a bécsi kormánynak az volt a célja, hogy amit 12 évi erőszakos politikával nem tudott elérni, ti. Magyarország beolvasztásét a Habsburg-monarchiába, azt most alkotmányos úton, a nemzet képviselői segítségével érje el. Eme szándéka meghiúsítására mindenekelőtt férfias kitartásra lesz szükség. Meg is fogadja választóinak, hogy ő ezt a „népgyilkolási tervet” soha nem. fogja előmozdítani. Biztosra veszd, hogy az országgyűlés a nemzet szabadságát egy emberként fogja védeni. A 76
