Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 3. szám - Bánhidi Tibor: Párizsi noteszlapok (Útijegyzet)
után ismét átadhatja magát a torony történetének melynek „szélvédője Fejtekéből esténként szomorú, különös énekszó hallatszott ” Ott fent csodás kilátás fogadja a 360 lépcsőt megmászó turistát: jobbról a Sacre Coeur idevilágító kupola-gombája, balról az Arc de Triumph nemes íve, az Eiffel-torony karcsú építménye, a Pantheon nemesvonalú tömbje fürdik a fényben. S közvetlenül előtte a Szajna zcldezüst csíkja fut el az utcasorok között. Valaki sóhajtva jegyzi meg mellettem: — Itt kezdődik az igazi Párizs... Mikor lesétálok a toronyból, rádöbbenek, hogy mennyire igazat hallottam. A székesegyház előtt ott állt a „0'’-kilométerkő. A Louvre kincsei között Évszázadokon át erődítmény céljait szolgálta, később a királyok rezidenciája lett, ma pedig a kultúra felbecsülhetetlen értékű vára a Louvre. Termeiben háromezernél több festmény, szobor és egyéb képzőművészeti alkotás hirdeti a tűnt idők szellemét, s egyben a szellem halhatatlanságát. A Louvre gazdagságát felmérni, részleteiben is megismerni csak akkor lehet, ha idegenvezető nyomába szegődik az ember. Ezek az idegenvezetők a megszokás rutinjával hordozzák körül csoportjukat a termekben, s a híres alkotások előtt rövid ismertetőt tartanak. Az egyik magasba tartott bot végére kötött zsebkendővel, a másik sétapálca hegyére húzott piros kesztyűvel csalogatja maga után a csoportját, de egyben valamennyi megegyezik: sietve, csaknem futva járják be a termeket. Magatartásuk teljesen érthető, hiszen a díiazás szabott árak alapján történik, akár két, akár öt órán át sorolták a tudnivalókat. Az idegenvezetők az amerikai látogatókat szeretik legjobban. Egyszerű oka van ennek: a yenki turisták Párizs megtekintésére egy-két napot szánnak csupán, s így a Louvre műkincseire csak percek jutnak. A Milói Venus, a Szamot’hrakéi Nike, a Mona Lisa, Millet „Angelus”-a, aztán néhány pillanat a Rembrandt-teremben — ennyi számukra a Louvre. S hogy ezekből a látogatókból mennyire hiányzik a művészet iránti alázat, azt legjobban az idős teremőr, Yves Augis szavai tanúsítják. Mikor azt tudakoljuk tőle. hogy miről érdeklődnek a látogatók a leggyakrabban, általános derűt keltve válaszol: — A hozzám intézett kérdések nyolcvan százalékát amerikai turistanők teszik fel, s a titkot kutatják: milyen padlóviaszt használunk, hogy a Louvre emeleti termeinek parkettje ilyen ragyogó? M o na Lisa mosolya A Louvre műkincseit évente több mint másfélmillió látogató tekinti meg, s nincs talán közöttük olyan, aki néhány percig ne időzne Leonardo da Vinci remekműve, a „Mona Lisa” előtt. Az egyik emeleti teremben állították ki a híres vásznat. A falon mögötte megfakult bordó drapériát feszítettek ki, a vászon óarany kerete elé üveget helyeztek, a padlón jelképes kötél-kordon tartja a távolságot a kép és csodáló ja között, s minden eshetőségre számítva egy teremőr is szolgálatot teljesít a kép mellett. Gioconda, a firenzei kereskedő hitvese pedig ott mosolyog a látogatók állandó gyűrűjében. Volt idő, amikor a festmény I. Ferenc francia király fogadótermét díszítette, volt, amikor Napóleon hálószobájában függött, és évéket töltött a Louvre pincéjében is, a 'raktározásira ítélt alkoások között. Éppen fél évszázaddal ezelőtt ellopták a műremeket, de a tettes nyomára akadtak, s azóta a Mona Lisa-kép a Louvre szemefénye. A mosoly, Gioconda ajkának vonala a női lélek kiismerhetetlenségének 41
