Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - HAZAI JEGYZETEK - Barabás László - Z. Szabó László: Lakatos József kiállításáról
mosonmagyaróvári sorozattal találkozunk, hol egymásra torlódó házak vagy magányos épületek nagy falfelületeiben gyönyörködhetünk. Egy pillanatra elgondolkodtató ez a mennyiség. De csak egy pillanatig. Azután a szemlélő — ahogyan alaposabban szemügyre veszi a kiállított anyagot — rádöbben: itt többről van szó, mint egy épület lefesteséről, megrajzolásáról. Lakatos József a puszta falakban véli meglelni egy város vagy tájrészlet szellemiségét, múltját és jelenét, hangulatát és funkcióját. Természetesen elgondolkoztató a másik felfedezés is: ezeken az alkotásokon árulkodóan ott van a magány hangulata és érzése is. És ha hangulatokat, elesettséget vagy valamiféle feszülő erőt sugallnak is képei, ez bezárt világot jelent számára, ahonnét talán csak úgy igyekszik kimenekülni, hogy az égretörő sötét falak mögött fölvillantja a sóvárgás és a szándék élettelibb színeit az ég tükrében. Minden ellentmondás dacára rangos festészet ez: hiszen a töprengő művész leikébe enged betekintést, nem elégszik meg a kezdeti eredményekkel, hanem egyre újabbak felé tör. Színes linói, mosonmagyaróvári sorozata, Bajai házak-ja vagy a Sárga fal című alkotása azt bizonyítják: mindennaposnak hitt témáival is van súlyos mondanivalója. Falkompozíciója nemcsak egy város szellemiségéről tanúskodik, hanem a képen megoldott ház — ég kontrasztjával a kitörés szándékát, a zárt világ és a szabad szárnyalás közti különbséget is hangoztatni szeretné. És e gondolatokban gazdag festészet — ellentmondásait tekintetbe véve is — örvendetes jelenség vidéki tárlatokon. Z. Szabó László 154
