Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A Zrínyi-rejtély
JAKAB GÉZA A ZRÍNYI-REJTÉLY A dicsőséges emlékezetű költő-hadvezér tragikus küzdelmei a Zalában talált új Zrínyi-dokumentumok tükrében. A Zala megyei Bucsuszentlászló egykori ferencrendi klastromának vastag falai közül az 1963. év nyarán, többszáz éves lappangás után egy közel 500 oldalas, nyolcadrét-alakú, félbőrkötéses könyvecske került elő, amelyet 1564-ben nyomtattak a németországi Wittenbergában, „Calendárium Historicu m” címmel. Szerzője kittingeni Eber Pál wittenbergi pap, héber, görög és latin időszámítási rendszer szerint tünteti fel az év egyes napjait és az egyes napoknál latinul kinyomtatja: milyen nevezetes események is történtek a nagyvilágban a történelem folyamán a kaién dárium megjelenéséig, tehát 1564-ig. Kétségkívül haladó szellemben készült könyv, mely a protestantizmus szülővárosában 47 évvel azután jelent meg, hogy Luther Márton kiszögezte proklamációjái a wittenbergi nagytemplom kapujára. A naptár szerkesztőjének arra is volt gondja, hogy az egyes napoknál üres helyet hagyjon a már kinyomtatott feljegyzések után, lehetőséget biztosítva arra, hogy a későbbi idők nevezetes eseményei is feljegyzésre kerülhessenek. Ez valóban be is következett, mert a kalendárium írástudó, későbbi tulajdonosai a most előkerült zalai példányba számos feljegyzést tettek különböző eseményekről, amelyeket méltónak ítéltek a megörökítésre. Közel négyszáz év folytatólagos krónikájával bővült ki ily módon a XVII. században Zalába került könyvecske. A feljegyzések között ízes magyar nyelven olvashatjuk azokat a sorokat is, amelyeket 1663. június 15-étől kez- dődőleg D i silv it s István légrádi protestáns pap jegyzett be napok szerint a kalendárium lapjaira. E feljegyzések Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér világraszóló hadjáratairól számolnak be 1663—1664-ben, és bennük a kortárs, a szemtanú elevenségével szólal meg. Disilvits István naptári feljegyzései tehát eddig nem ismert beszámolóval gazdagítják a Zrínyi-kutatás tudományos anyagát, és egyúttal egy Zalában élt kortárs szorongásaival és büszkeségével örökíti meg a törökverő utolsó nemzeti hősünk magános küzdelmeit a törökkel, osztrákkal szemben a magyarság fennmaradásáért. Különleges véletlen, begy a szemtanú feljegyzései éppen most kerültek elő, 1964. november 18-a, Zrínyi Miklós halálának háromszázéves évfordulója előtt. mely alkalmat ad rá, hogy történelmünk és irodalmunk e kivételesen nagy egyéniségét a szocialista magyarság mai szemléletének értékelésében méltathassuk. A most előkerült Zrínyi-dokumentum megértéséhez emlékeznünk kell arra, hogy a feljegyzések idején Zrínyi Miklós, az európai műveltségű író, politikus és hadvezér már mennyire tökéletesen felismerte, hogy a magyarság életét csakis az mentheti meg a diadalmasan előnyomuló török hódítással és az alattomosan gyarmatosításra törekvő Habsburg-imperializmussal szemben, ha saját erejére támaszkodik, a Hunyadiak példájára népi hadsereget szervez és elszántan él szabad királyválasztó jogával. Ezt a gondolatot hirdeti a „Szigeti veszedelem”, a „Török áfium elleni orvosság” az irodalom, „A vitéz hadnagy”, a Mátyás-tanulmány a politikai és stratégiai okfejtésének eszközeivel. A török ellen megépíti Üj-Zerinvárát, de tehetetlennek bizonyul a Habsiburg-politika belső és külső ármánykodásaival, továbbá a magyar oligarchia kapzsiságával és hatalmi féltékenységével szemben. Egész életében a haladás, a szünet nélküli fejlődés, a férfias küzdelem erkölcsi elveit vallja. A magabízó támadás embere, az áldozatkész és önzetlen, bátor kiállásé, nemzete és a maga igazsága védelmében. 1663—64-ben — élete két utolsó 7* 99
