Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A Zrínyi-rejtély

évében — ezeknek az elveknek volt tettekben is megnyilatkozó fellángolása. Ezekről számolnak be a légrádi pap feljegyzései is, abban az időrendi sorrendben és betű szerint, ahogy a protestáns kalendárium lapjain ránkmaradtak:

Május 1-én, (a 178. lapon): Anno 1660.

— Bán Urunk Zrínyi Miklós ő Maga több Horváth Országi Urackal, s Vitézekkel Császár útjára menvén Kanisai Gyalog Törökre Négy Százra akadván, föl verték... Nyertek 7 Zászlót, 79 Rabot, 208 Fejei; sebős 51, meghalt 35. Laudet. (!) Augusztus hó 13-án, (a 286. lapon): Anno 1663. Kanisai Bassa 4 000 Törökkel meg szállotta Zrínyi Uyvárát Mura vize mellett 10 órakor reggel. Dél után hat óráig ostrom- lotta, az után meg szűnt étszakig.

Kilencz órakor éjjel újonnan ostromolván, seböt osztóban ember- kedtek; néhány Gránátot lőttek reájuk, mellyel romlott is a Török - kárával visszatért ackor éjjel.

Augusztus hó 14-én, (a 287. lapon): Ezen napon midőn látná a Török, hogy minden felől jönnek a sok Seregek Légrádra segítségre, el megyen az Uyvár alól. Kiért áldassék az Urnák neve.

Novem ber hó 27-én, (a 397. lapon, latinul): 1663. Ista die aliquot millia Tartarorum una cum Turcis Kanisaionibus ac confiniaryis aliys, Insulam Muraköz partibus Fluvium Mura transgressalis divastare volen- tis, Comes Nicolaus Zrínyi cum Insulanis ac Légradiensibus obviam euntes, intentionem eorundem retundunt, et cum maximo Tatartaror, damno repellunt, plurimis is fluvium Mura suffocatibus a parte sep- temtrionalis (?) Arcis Nova Zrinyiana.

(Tartalma magyarul: Ezen a napon néhány ezer tatár a kanizsai törökkel és más szomszédokkal együtt át akarván kelni a muraközi szigeteknél, Zrínyi és a szigetbeliek, valamint a légrádiak által szembe találták magukat, akik őket visszaszorították és a tatárok többségét megzabolázták, sokakat a Mura vizébe fullasztották Üj Zrínyivár északi bástyáinál.)

Ezzel végződnek az 1663. évi „őszi” hadjáratra vonatkozó légrádi feljegyzések. Mint tudjuk, Zrínyi nem pihent meg a következő év első téli hónapjaiban sem, mert az volt az elve, hogy a zord télidőben szállásra-hú- zódó törökökre a téli hónapokban lehet rámérni a Kanizsát is esetleg felszabadító, döntő csapást. Az események igazolják is a zseniális stratégiai elgondolást:

Január 29-én (a 78. lapon): 1664. A föllyül megnevezett Seregek minden károk nélkül Babocsát és Barcsot meg veszik, Barcsot el égetik, a népét el vesztik, Babocsán Presidiumot hadnak, Németet, Horvátot, Magyart.

ín Martio minden s?ér> Lői'ő Szerszámokat, mellyek a Török miatt gondviseletlenül Földön heverlek, ki hoztak belőle, Csáktornyára vittek.

Február 3-án, (a 85. lapon): 1664. Esztendőben Groff Zrínyi Miklós több Magyar Országi Urackal. Magyar, Német s Horvát seregekkel Sziget mellett Türbeket megütik, Siklós Vára mellett elmennek és Pécs alá szállanak, a Tatárok el szőkének mindenütt elöttök, Pécsi Törökök a’ Várában be szorulnak, a Városát pusztittyák. Prédával töltözvén, leg inkább a Németség egy Német Generált a' Várból meg lövének Taraczkál, melynek bélit a’ Jezsuiták Templomában eltemetik. Testet magockal el hozván, Potolban a’ Kapuczinus Barátoknál 16 misével kétszáz Tallérért el temetik.

Február 4-én, (a 86. la.pon): 1664. Groff Zrínyi Miklós a Németeket Pécsben hagyván, a Magyar Seregekkel Eszéki hídnak el égetésire megyen és a hídnál lévő Várakat Baranya és Tor da várát el égetteti, s a Tatárokat Vörös Martnál a' jéggel elegyes Duna folyásának üzetteti, a’ holott

100