Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Tüskés Tibor: A második "Irott kő" (1942-1944)
A teljes igazság kedvéért természetesen hozzá kell tenni: itt a „nép” elsősorban a parasztság szinonimájaként szerepel, s a szó tartalma sokkal inkább a népi irodalomban ismert fogalmat fedi, mint amit a szó a marxizmusban jelent. Bárdosi Németh János cikke elvileg írja körül azt a tájékozódást, amit a folyóirat a java írások közlésével majd követni fog. A szám egyetlen szorosabban vett irodalmi tanulmányt közöl: Várkonyi Nándor írását Illyés Gyuláról. A cikk alkalom a népi írók mozgalmának általános méltatására: „Velük (ti. a népi írókkal) szemben éppen a polgári műveltség a kasztszerű, a korlátozott, s az új népi írók éppen az utolsó nagy magyar felújulásnak, a reformkor népi és történeti műveltségének ideáljait keltik életre most, a polgári közjáték elhangzása után.” Az első számban szereplő elvi cikkek számát szaporítja dr. Janzsó Ferenc (Az olvasóközönséq és az irodalom), Radnai Rezső (Ütkeresés) és Pálma László (A nemzet apostola) írása. Ezekben a helyes felismeréseket, az időtálló gondolatokat már igen gyakran retrográd eszmék színezik. Janzsó például helyesen hangsúlyozza a közönségtől elvonatkoztatott irodalom helyett a korhoz szóló irodalom fontosságát. Azzal is egyet tudunk érteni, hogy Zsigray Juliannánál többre becsüli Kcdolányi Jánost. Viszolyog az ember azonban, amikor a „magyar sorskérdésekről” beszél, s méginkább, amikor azt fejtegeti, hogy a „ma világnézete szociális és nemzeti.” (Fordítsuk csak meg a két szót!) így jut el az ún. keresztény erkölesiség és a magántulajdon védelméhez, a materializmus elutasításához. (Janzsó további cikkei és tanulmányai is az írott Kő eszmeiségének legszélsőségesebb, jobboldali árnyalatát képviselték.) —• Radnai Rezső is a népre hivatkozik, nemzetfenntartó erejét dicséri. Szerinte az igazi művészetnek a „tiszta és természetes, friss és üde, becsületes és őszinte” népművészet az egyedüli forrása. Példaként a jelen német és olasz művészetet említi, ahlol már — úgymond — bevonult a nép a művészetbe. Radnai erről a konzervatív és retrográd alapról utasítja el az avantgárdot és művészeti izmusokat. — Pálma László cikke a tizenöt éve halott Prohászka alakját idézi és a „liberalizmus bálványait döntögető hős lelkületét” ünnepli — szolgálatot téve ezzel is a hatalmon levő politikának. Igazi szépirodalmat keveset találunk a lap első számában: az egyébként tehetséges Toronyi István Így női az ember című paraszti tárgyú, falusi gyerekekről szóló, közepes színvonalú elbeszélését, valamint Kertész József, Kocsis László, Kutas Kálmán és Szentkirályi János egy-egy népies hangvételű versét. Figyelemre méltó szociális mondandó csupán Szentkirályi versében szólal meg (Summás a Nagykörúton). A lapot Könyvek cím alatt néhány recenzió egészíti ki. Jellemző a válogatás: miről közöl kritikát az Írott Kő első száma? Cs. Szabó László Három költő című könyvéről (a Byronról, Shelleyről és Keats-ról iszóló tanulmányok dicsérete a „jó művek” vonalát jelzi); Mátyás Ferenc Holdvarázs című verskötetéről (ez a „népi sorsot példázó” vonal); Kertész József Szeptemberi búcsú című könyvéről (ez a helyi erők, a munkatársak előtti tisztelgésre alkalom); valamint Magyar László Juhász Gyuláról szóló, Milyen volt szőkesége című könyvéről (ez a magyar irodalmi hagyományok megválasztására mutat). R ov a t o k. Az első szám szerkezeti felépítését a későbbiek is követik. Számonkint általában egy-két elbeszélést közölt az írott Kő (néha fordítóst, ezeket szláv nyelvekből főként Pável Ágoston készítette), négy-öt verset, néha egy-egy nagyobb, rangosabb irodalmi tanulmányt, és sok-sok cikket, publicisztikai írást. A kisebb írásokat különféle rovatokba gyűjtötték. Ilyen volt az Őrhely (később: Elet és irodalom), a Híradó és a Könyvek. Az utolsó számokat egy- egy képmelléklet színesítette. Az első számok határozatlan, tapogató lépései után egyre karakteriszti6 ÉLETÜNK 81
