Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Tüskés Tibor: A második "Irott kő" (1942-1944)

az erő, Török Sophie nem bírta elviselni vesztesége súlyát, elméje elborult, 9 hatvan éves korában meghalt. * Török Sophie 1942-ben, kérésemre, a következő önéletrajzi adatokat közölte velem: 942. ápr. 30. — Igen tisztelt Uram! Rossz egészségi állapotom miatt csak késve tudok iszíves felszólítására válaszolni, úgy hogy a kérdésekre felelni talán már nem is aktuális. S nem is tudom, milyen életrajzi adatokat kíván tőlem? Születtem Buda­pesten, 1895. december 10-én. Négy elemit Pécsett végeztem, tovább Pesten tanultam, férjhez mentem 921-ben, (de kérem se asszonynevemről, se mostani családi állapo­tomról írói működésemmel kapcsolatban ne tessék említést tenni!) — Első verskötetem 1929-ben jelent meg: Asszony a karosszékben. Még két verskötetem van, Örömre születtél 1934. és Értem és helyetted 1940. Megjelent még Hintz tanársegéd úr c. regényem 1935-ben, Nem vagy igazi, regény, 1939. — Minthogy könyveim elküldése számomra most túlnagy adminisztrációs munkát adna s a Hintzből nincs is példányom, — ha még aktuális, kérem, írja meg, mely műveimre volna szüksége? Ismertetéseket nem tudok küldeni, nem is tudom már, kik írtaik rólam, s nem őriztem meg őket, megjelenéskor minden könyvemről írtak, pl. a Nyugat is. Bocsássa meg pontatlan feleleteimet, s kedves válaszát várva üdvözli Török Sophie. TÜSKÉS TIBOR A MÁSODIK „ÍROTT KŐ” (1942—1944) „A művek az örökkévalóságot keresik, a folyóiratok a pillanatot. Egy elavult folyóirat talán épp azért olyan megható, mert annyira ahhoz az esz­tendőhöz szól, amelyet a homlokán hord” — írja Németh László egyik tanul­mányában. (Egy régi magyar jolyóirat. Készülődés II. 35. 1.) S a gondolat- menet folytatásaként elmondhatjuk: egy folyóirat mentül inkább a korhoz, a változó időhöz tapad, annál inkább magában hordozza az elavulás veszélyét. Persze vannak a történelemnek olyan szakaszai, amelyek az események össze- .sűrűsödése, a történések gyors pergetése miatt különösképp kedvezőtlenek a maradandóságra apelláló, az időt ostromló folyóiratoknak. Ezeket a múlan­dóságnak olyan folyondárjával lepi be a változó idő, amely kiszívja belőlük az életet, s a jövő számára már nincs üzenetük. Hiába jön a múlt történésze, csupán csontvázukat leli. Amióta irodalmi lapok jelennék meg magyar nyelven, talán sosem volt kedvezőtlenebb idő a folyóiratindításra, mint éppen akkor, amikor az írott Kő második sorozata megjelent. Ezért ami érték, ami a mához és a jövőhöz szóló üzenet benne, különösen meg kell becsülnünk. Előzmények. A lap története, külső leírása. Az írott Kő mindkét sorozatának (1936—-1937, 1942—1944) bibliográfiáját Kiskerti Károly állította össze (Az „írott Kő”... tartalmi ismertetése. Vasi élet és irodalom, 1957.). Az első sorozatról korábban magam írtam tanul­mányt (Az „írott Kő 1936—37.” Vasi Szemle, 1963. II. szám 108—115. 1.); a második sorozat története és elemzése álljon itt. Az első írott Kő megszűnésétől kerek öt év telt el az új megjelenéséig. Ez a fél évtized az ország politikai életében, szellemi-irodalmi mozgásában, s a szűkebb dunántúli irodalmi viszonyokban egyaránt nagy változásokat hozott. A történeti események leírása, az összefüggések értékelése ma már iskolai-tankönyvi anyag — itt a jelzésekkel is be kell érnünk. Az első írott 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom