Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Tüskés Tibor: A második "Irott kő" (1942-1944)
Kő utáni esztendőben a hitleri Németország kirobbantja a második világháborút. A német-barát magyar politika, a fasizálódás rendszere Magyarországot is a háborúba kényszeríti. Amikor a második írott Kő megjelenik, az ország már háborúban áll, sas-behívók röpködnek, katonavonatok indulnak a frontra, munkásszolgálatosokat gyűjtenek táborokba. — A történelem egének eiborulása a szellemi élet depressziójával jár együtt. Erre a fél évtizedre esik az utolsó erejével is a humanizmust fenyegető veszély ellen tiltakozó Babits Mihály halála, a kor irodalmi vezetőegyéniségének elhallgatása. Egy esztendő múlva Móricz Zsigmond is követi a halálba. A haladó irodalom megszólalására egyre kisebb a lehetőség. Az értékek megőrzésére vállalkozó erők kis körökbe tömörülnek, egy-egy lap, irodalmi társaság vonzásában keresnek oltalmat és lehetőségeket a szólásra. A történeti szituáció hihetetlenül nehézzé teszi a haladó gondolat kimondását, ugyanakkor ez a kor megnöveli azoknak a helyeknek a szerepét és jelentőségét, ahol erre mégis emberek vállalkoznak. A két háború közti Dunántúlon a szellemi-irodalmi életnek két tűzhelye alakult ki: Szombathely és Pécs. Pécs már ekkor Dunántúl legnépesebb városa, s különösen egyeteme révén van előnyösebb helyzetben, mint Szombathely. Pécsett már 1931 óta ranges irodalmi társaság működik, viszont Szombathelynek előbb volt folyóirata: a város szellemi-tudományos munkásainak folyamatos publikációs lehetőséget a Vasi (Dunántúli) Szemle biztosított (ez az 1933-tól 1944-ig, Pável Ágoston szerkesztésében negyedévenként megjelenő szemle elsősorban helytörténeti anyagot közölt, de alkalmanként helyet adott kulturális, művelődési írásoknak, sőt szépirodalomnak is); 1936-ban pedig Bárdosi Németh János szerkesztésében megjelent az első írott Kő, mely kifejezetten az irodalmi-művészeti élet összefogására vállalkozott. Pécsett 1941-ben, a Janus Pannonius Társaság kiadásában indul irodalmi folyóirat, a Sorsunk, s ez végleg eldönti a versenyt. Mellette az újrainduló írott Kő csak másodlagos szerepet vállalhatott Dunántúl és az ország irodalmi életében. A két folyóirat dicséretére legyen mondva: nem játszottak „két szomszédv.ár”-t, nem az áldatlan féltékenység, az ellenségeskedés, hanem az egymást támogató összefogás jellemezte a két lap tevékenységét. Az új írott Kő munkáját előzmények, a korábbi írott Kő létén, valamint a társlap, a Sorsunk megjelenésén kívül döntően a konkrét helyi adottságok szabták meg. Az írott Kő második sorozata 1942. július 1-től 1944. október 31-ig jelent meg. 1942-ben hat, 1943-ban tizenkét és 1944-ben tíz, összesen huszonnyolc száma látott napvilágot, A lap megőrizte a korábbi címet, de új évfolyam- és új sorszámozással indult meg. Az első írott Kő negyedéven- kinti megjelenésével szemben most havonta jutott el az olvasókhoz a folyóirat. A formátum, az alak, a címlap tipográfiai elrendezése nagyjából ugyanaz maradt, de az egyes számok terjedelme tizenhat oldalra csökkent, majd a háborús papírkorlátozás miatt tizenkét, végül az utolsó számnál nyolc oldalra apadt. Az évi összterjedelmet tekintve azonban az új írott Kő körülbelül ugyanannyit tett ki, mint az évente négyszer megjelenő elődje: mintegy félezer oldalt. A lap kolofonján ez állt: „írott Kő. Szépirodalmi és tudományos folyóirat. Kiadja: Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete. Felelős szerkesztő és kiadó: Németh László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szombathely, Közművelődési Ház. Kisfaludy Sándor utca. Megjelenik minden hó első napján. Előfizetése egv évre 6 pengő, félévre 3 pengő. Egyes szám ára 60 fillér.” Szerkesztési elvek és a gyakorlat. Egy szám keresztmetszete. A korábbi írott Kőhöz képest miben mutatkozik lényeges változás? Az írott Kő új kiadója nem a Kultúregyesiilet irodalmi szakosztálya, a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság, hanem maga a Kultúregyesület. Megszűnt tehát 78
