Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Koncz István: Répa, retek (Elbeszélés)
— írd, ahogy a könyvben van, mert különben... Nagymami most már mindig kifelé tekintget, és ha valaki elmegy az utcán a kapu előtt, akkor kiszalad a konyhából. Délben hozta el magával nagymami, épp amikor hazaért az iskolából, és akkor már ott állt a házuk előtt a fehér autó, és anyu nagyion jajgatott, amikor lefelé kísérték a lépcsőn. És akkor nagymami azt mondta, hogy ne is vesd le a táskádat, velem jössz — pedig jó lett volna, ha azért anyu adott volna egy puszit, delhát őt a nagymami hátratuszkolta. Ágnes ebéd után elment a barátnőjéhez, neki meg most helyt kell állnia a Répa, retekkel a kisöcsiért. Pedig már előre utálja azt a kölyköt, haj, de utálja! Majd az is azt hiszi, hogy ő a világ közepe, és meg fogja cibálni a lányok haját. Sőt, talán le is köpi őket, mint ahogy őt is leköpte a Vackor Tibi. És ő nem is merte bejelenteni a tanító néninek, mert a srác megfenyegette: — Csak merj árulkodni, ellátom a bajod hazafelé. És ő csakugyan nem mert árulkodni. Az öcsi biztosan vörös lesz és erős, erőszakos. Pfúj. Ahogy végignézi az eddig írott másfél sort, egy kissé elfelhősödik a tekintete. Hát bizony, nem a legszebb. Ettől még egyáltalán nem biztos, hogy fiú lesz az öcsi. A mogyoró ó-ján egy kicsit szétfut a tinta, a korán r betűjének görbe a lába, ferde és egyáltalában az egész... Hát szóval nem lehet tudni. Erzsi kicsit lesunyja a fejét, alattomosan. Ügy kell neki! Ügy kell neki! Miért, muszáj neki fiúnak születnie? Legyen csak lány. Hadd tudja meg, mi az. Ö, Erzsi most dolgozzon meg érte, az meg szépen csak egyszerűen fiú lesz, mintha az vtolna a világ legtermészetesebb dolga? Különben is utálatos fráter lenne, mint a többi fiú, hát akkor ne is legyen az, ne legyen! Nekilendül a keze, hogy a reggel 1 betűjét elrontsa. Igen, szánt szándékkal el kell rontani az 1 betűt. Pokoli ötlet. — írod? — fordult most hátra a nagymami, s ettől a kislánynak, mint a rajtkapott tolvajnak, elönti a vér az arcát, s az 1 betű szép, higgadt, szabályos 1 betű marad. Még neve sem lesz, ha lány lesz, mert apuék csak fiúnéven gondolkodtak. Hm, egy lány — név nélkül, nem rossz. Talán meg is verik majd. Igen, meg fogják verni, amiért lány lett, úgy kell neki, csak szenvedjen. És ő, Erzsi is alaposan beolvas majd neki. Mit akarsz te, férjhez menni?! Még én se. én se fogok férjhez menni, hát akkor még te, te senki! Figyelj csak ide, te kis buta: két gyerek, az egy komplett háztartás, de a harmadik az már felesleges. Anyuék sem akarták a harmadikat. Látod, ha fiú lettél volna, akkor... akkor én maradtam volna a felesleges. Csakhogy én nem hagytam ám, te kis hülye, én nem hagytam, hogy fiúnak szülessél, mert én, vedd tudomásul, nem szépen írtam meg a Répa, retek, mogyoró-t. Na, mit tudsz csinálni? Bőgsz? Én is bőgtem. A harmadik lány veres lesz és egészen szeplős, nemcsak a szeme körül, hanem az egész arca telisteli, mint egy pulykatojás. Csak most veszi észre, mennyire elzsibbadt a karja meg a combja is, egészen beleizzadt. Lába nem ér le a magas hokedliről. Jó lenne már kint a nagy udvar hátuljában, lapulevelek között, apró bogarakat futtatni a tenyerében. Mert a bogarak olyan rémültek, csak futnak szanaszéjjel, ha valaki fellebbenti nagy ernyőjüket, a lapulevelet. Pedig ő igazán nem bántja őket, ő igazán nem ölt meg még egyetlen bogarat sem. Amelyiknek szárnya van, hadd repüljön, amelyiknek lába, hadd fusson. Olyan ijedten tudnak futni, mint... mint apu szeméből a csillagok. Mert apu szeméből néha ijedt kis csillagok futnak szanaszét. A múltkor is, csak hazajön, ül az asztalnál, 10
