Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 2. szám - Szentiványi Kálmán: Titkos szerelem (Elbeszélés)
SZENTIVÁNYI KÁLMÁN TITKOS SZERELEM Az öregek pitykés lajbiban, az asszonyok piros és sárga viganóban, némelyek ruhája ugyan nem valami tiszta, foltos, azért az alkalom ünnepi; a fiúk sötét ünneplőben, a lányok báliruhában. Ők győztek, idén először pesti tánczenekart fogadtak a cigánybálra. A méhkaptárszerűen települt zugokban nem muzsikusok, hanem szegkovácsok élnek a faluvégen. A kultúrotth ónban itt van persze a falubeli fiúk főrésze is, csak éppen lányt nem engedne cigánybálra a hagyomány, így aztán a fekete szépségek kapósak, van táncosuk elég. A nagyorrú szakszofonos emelgeti a jobb lábát, nekivörösödve ing, a himlősképű harmonikás trükkösen tremolózik s rekedten énekel, a gömböc dobos látványosan dolgozik, időnként körbeperdíti magát a széken, lábával a nagydobot működteti — meztelen nő van a megvilágított dobra festve — a mély buffogás adja az ütemet; egyik kezével a kis dob on szaporáz az izzadó ibchócsapkás koma, a másikkal cintányérokat billegtet s felnyúlva buzerálja a virgácsforma csilingel őt. A szakszofonos és harmonikás cigány zenészek időnként hujjogatnak, akár a mulatozók, a teremben sűrű fü=t és zsivaj lappang, hangosan csárálnak, kiabálnak az asszonyok — anyanyelvükön —, mutogatják a -divatos ruhákat s bámulják a fiatalok táncát. A legkapósabb lány Oláh Júlia, sudár és fekete, az ő fülében nincs réz függő, tarka kendőt sem lobogtat: a szövőgyárban dolgozik, ott kapta a fehér selymet, amelyből hosszú ruhája készült, a legmodernebb táncot is kellemmel járja, és nem rikogat, mint a többiek. Leginkább a gyári fiúk sorjáznak körülötte — erről kiabálnak is a cigányasszonyok —, s mikor az első szegkovácslegény, Béla odamegy. valamit csen-riesedik a zsivaj. Béla középtermetű, szélesvállú, gyűrűs fekete haja van, nagy, kissé dülledt szemében szeszes mámor fénylik. Világos ruhában van, mert nem szereti, ha muzsikusnak nézik. Mikor — két éve — Júliát beszerezte a nőtanács a szövőgyárba, Béla botrányt csinált, mert esküvőt akart, aztán másik cigánylányt vett el, de az hamarosan meghalt. Mivel keresetben senki sem előzi, hiszen nemcsak szegeket kovácsol, néha díszeket készít a kerítésekre, a Cigánytsicron elintézett dolog, Júliát más nem veheti el. Külön háza van. Magához szorítja a lányt gyengéden. — Azt mondtad, máma végleges választ adsz, Júlia . .. A lány táncol és meg se rezzen. A maga népes családját nyugtatta a halogatással, rájuk néz a sarokba, kehes apja s kicsi villogó szemű anyja a sarokból figyelnek, ott ácsorog egy csomó maszatos rajkó, az ő testvérei is felakadt szemmel bámészkodnak. Anyja nagvot biccent, mintha bíztatná leányát, aki elmúlt tizennyolc éves s elhúzódott a maga fiaitáiabéli legényektől, mintha beteg lenne. Járt itt a szomszéd faluból a vajda fia, keresztülnézett azon is. A vajda nem enged az ősi törvényből — ha már az új világ gyárba segíti a cigánylánvckat —. aki férjhezmegy, a putriból ki nem léphet, csak az urával; vége mindenféle cifráik ódáénak, ott az ősi cigányviselet. Júlia hajában fehér művirág van. Nagy sötét szemében szomorúság ho- mólylik. Béla széles mozdulatokkal táncol. Azt mondja neki szembenézve; 3
