Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: Weöres Sándor és Károlyi Amy a Tanítóképző Intézet klubjában
Azután mégis a műfordító Weöres Sándorról esett szó. A lélek idézése hatalmas életművéről, amely térben szinte minden országot és nyelvet átfog Po Csü-ji-től Eliotig, időben pedig a Gilgames eposztól a legmodernebb franciákig, sőt Jevtusenkóig nyúlik. Eredeti versszövegből vagy nyers fordításból dolgozik a műfordító? Hogyan születnek a közös munkák, amelyek alatt Weöres Sándor és Károlyi Amy neve egymás mellett olvasható? A költő válaszol. Csak német és francia szöveget fordít közvetlen eredetiből. A többihez nyers fordítás formájában segítséget kap. A közös versek többnyire a költői játék termékei. Felváltva folytatják a megkezdett verset vagy műfordítást, az egyik versszak Weöres Sándor, a másik Károlyi Amy munkája, ezért írják ketten alá a megszületett verset. A játékosság kérdése már a legmélyebb alkotói problémák megszólaltatásához, a sajátos Weöres Sándor-i belső látás titkainak boncolgatásához vezet. Károlyi Amy a tudatosság és spontaneitás összefüggéséről beszélt a műalkotás megszületésében. A művész tudatossága előre megformálja a vers gondolati magját, vagy kikristályosítja a költemény aliaphangulatát. De az alkotás folyamatában a tudatosság szférája körülhatárolt, a téma élni kezd, formálja önmagát, keresi a legfrappánsabb megoldást, önmaga legadekvátabb kifejezését, és olykor a rövidre szánt vers hosszabb lélegzetűvé formálódik, vagy a nagyobb igényű koncepció hirtelen csattanó», tömör befejezést kap. »Ars poetica”-járól nem akart beszélni Weöres Sándor, de a közérthetőség kérdéséről kifejtette álláspontját. Sok esetben sablonosán kezeljük az érthetőség problémáját, és elhamarkodottan sütjük rá egy-egy alkotásra az érthetetlenség vádját. A versben rejlő érzelmi és hangulati tartalom nem ültethető át mindig egyszerűen a fogalmak nyelvére, és aki a puszta értelem eszközeivel operál, az nem ragadja meg a lényeget, nem tud a vers hangulatával érzelmileg azonosulni, kívül reked a műalkotás zárt világán. A vers a nyelv eszközeivel kifejezett, magasrendűen koncentrált pszichológiai produktum, amely a műalkotás élvezőjétől egyenrangú és hasonló intenzitású érzelmi—hangulati rezonanciát kíván, és nem nyílik meg egyszerűen a műalkotás specifikumától elszakadt értelem kopogtatására. A költő saját művészi énjén, idegrendszerén, belső látásán szűri át a külvilág jelenségeit, és a megszületett műalkotásban a jelenségek ritmusokká és képekké koncentrált lényegét adja, a műértőtől pedig e sajátos folyamat reprodukálását, utánérzését várja. Weöres Sándor fokozott érzékenységre, kifinomult és az, egész kozmoszt átfogó belső látásra akarja nevelni az olvasóit, és, bízik abban, hogy egyre több lesz az értő olvasó, é:s éppen ezért egyre kevesebb az érthetetlennek tartott vers. Szélesíteni kell a magyar olvasók szellemi horizontját, nevelni a versolvasók érzékenységét, elszakadni a közérthetőség sablonos értelmezésétől, bevonni a költészet szféráiba az én belső és titkos életének eddig ismeretlen mozzanatait, feltárni az idegek életének apró rezdüléseit — így szólt valahogy a költő akaratlanul is megfogalmazott ars poeticája. Végül a hallgatóság kérésére a vers nyelvén szólalt meg a két költő. Károlyi Amy két verset mondott el, egy kínai út leheletfinom költői emlékeit, Weöres Sándor pedig egy szonettet a költő, az érző ember életének értelméről, az emberi lét szuverén méltóságáról. Két óráig tartott a beszélgetés. A hallgatók két nagy művész ismerete után két nagy ember közelségének élményével gazdagodtak. 134
