Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Poszler György: Weöres Sándor és Károlyi Amy a Tanítóképző Intézet klubjában
Mit szólsz hozzá? Úgy érzem, ilyen módon ki tudom fejezni végre belső tartalmamat. Eddig csak a forma röpült nálam; a tartalom az értelmi összefüggés pórázán a földön kocogott. Most a tartalmat is pilótaképzőbe küldöm. Az összefüggés megmarad, sőt tán még szorosabbá válik; csak a kötőanyag többé nem az értelmi láncolat, hanem a gondolatoknak valami csillagszerű gravitációja. Húsz esztendő múlt el a levél írása óta, s Weöres Sándor még mindig csak ötven éves. A csillagszerű gravitáció azóta olyan magasságokba vitte, ahová kevés emberi szó hatolt föl eddig. POSZLER GYÖRGY WEÖRES SÁNDOR ÉS KÁROLYI AMY A TANÍTÓKÉPZŐ INTÉZET KLUBJÁBAN 1963. december 18-án délután, a Megyei Berzsenyi Dániel könyvtárban tartott irodalmi estjük másnapján Weöres Sándor és Károlyi Amy meglátogatták a szombathelyi Tanítóképző Intézet klubját, hogy megismerkedjenek az intézet hallgatóival, elbeszélgessenek velük a költészet világáról, válaszoljanak az irodalom iránt érdeklődő fiatalok kérdéseire. A Tanítóképző Intézet klubjában gyakoriak a magas színvonalú rendezvények, nemegyszer a magyar művelődés néhány kiemelkedő egyénisége is ellátogat ide. Novemberben például Keresztury Dezső, a kitűnő irodalomtudós és esszéista, a Dunántúli hexameterek finomhangú költője beszélgetett itt a fiatalokkal a művészet aktuális kérdéseiről, az intellektuális líra fogalmáról, az egzisztencializmus irodalmi megnyilatkozásairól. Mégis elfogódott volt a hangulat, amikor a XX. századi líra egyik legsajátosabb arculatú alkotója, A hallgatás tornya költője és az emberi lélek apró rezdüléseinek avatott költőnője foglalt helyet a terem közepén. A hallgatóság Weöres Sándort és Károlyi Amyt akarta hallani, műhelytitkokra, a vers születésének rejtetten koncentrált pszichológiai pillanatára volt kíváncsi, látni szerette volna a sajátos és senkivel össze nem téveszthető Weöres Sándor-i belső látás rugóit és kialakulásának útjait. Nehéz azonban fogalmi úton megközelíteni egy olyan karakterisztikusan egyéni költői világkép kozmikus látásból, bújkáló dallamokból és rejtett idegrezdülésekből összeszövődő finom organizmusát, amilyen a Weöres Sándoré, és szinte reménytelen vállalkozás — még a költő számára is — prózában megfogalmazni egy olyan életmű születésének belső ritmikáját, amely egyszerűen emberi egzisztencia kérdése az oeuvre-ben teljesen feloldódó költői én számára, amely a maga szuggesztív nézőpontját és sajátos sodrását már a ma'- gyar líra elidegeníthetetlen részévé tette. Ezért először inkább Weöres Sándor és Károlyi Amy ismerkedtek a fiatal költőkkel, Berecz, Györggyel, Völ- gyesi Jenővel, Csikós Józseffel, Friesz Magdával, Hajnik Lajossal, beszélgettek az ifjúság lapjában, a Jelentkezünkben megjelent versekről. 133
