Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei
2. évf. 1942. 3. sz., ápr.—május. Hannának. Gyönge testben. 3. évf. 1943. 3. sz. március. Málomi út 3. évf. 1943. 11. sz., november. Dalok „A holdbéli csónakos” bábjátékból. [ 10 vers.] 4. évf. 1944. 5. sz., május. Szívverés, Nyár, Falusi este, Vázlat. 4. évf. 1944. 9. sz., szeptember. A fülemüle, Bútorok, Holmik. 6. évf. 1946. 1. sz., október. A reménytelenség könyve. 7. évf. 1947. 1. sz., január. Az óriásnőstény, Vörösmarty árnya, Mouvement, Négysoros, Egy sugallathoz. 7. évf. 1947. 5. sz., május. Pásztor Béla — Weöres Sándor: Holdas-könyv. [7 veils.] • , 8. évf. 1948. 1. sz., január. Marsyas és Apollon, Liturgia. 8. évf. 1948. 4. sz., április. Borús tenger Ez volt a „Sorsunk” utolsó száma. Fenti, saját munkáin kívül „Medúza” c. kötetét ismertette Takáts Gyula (1944. május), a „Fogak tornácá”-t Bajcsa András (1947. július—augusztus), ugyanő tanulmányt írt róla (1947. október); ezenkívül két arcképe jelent meg Martyn Ferenctől, egy olajkép-repro- dukció (1942. augusztus—szeptember) és egy tusrajz (1947. október). — 1943- ban még tervbe vettük egy újabb kötetének kiadását, de ezt már elmosta a háború. -—- így hát — hogy összegezzem a statisztikát — Weöresnek öt könyve jelent meg Pécsett, mégpedig az első öt kötete, továbbá a felsorolt félszázra menő írása az idő alatt, míg itt élt; végül többször szerepelt a Társaság felolvasó ülésein és egyéb alkalmakkor.* E réven bizonyára joggal nevezhetjük a magunkénak is, és számíthatjuk a pécsi írók közé. Hogy e munkásságon kívül milyen kapcsolatok és emlékek fűzik a városhoz, azt csak maga tudná híven elmondani. 1943 őszén távozott Pécsről. Mikor megkérdezték, miért megy el, nemigen tudta határozott okát adni. Ma, az idők távolából, két okot vélek döntőnek. Az egyik a hivatali rend, a. kötöttség volt, ezt nem tudta megszokni és elviselni, mint ahogy a szabadnak született szellem számára a hivatal valóban fogház. Ő persze közvetlenebb okokat talált, s egy alkalommal bizalmasan közölte velem, hogy „úgy érzi, alkatilag képtelen a korai felkelésre”. Ez Pécsett nem lett volna nagy baj, de a pesti igazgató zord fegyelmet tartott, s szigora terrorizálta Weörest. Elevenen emlékszem, hogy egy ízben, midőn vendége voltam, az átdisputált éjszaka után hajnalban feküdtünk le, de alighogy elaludtunk, maga keltett föl, s lóhalálában vágtattunk a könyvtárba. Ez bizonyára nem kivételesen esett meg vele. Az alkati ckokon kívül a másik döntő körülmény nyilván abban állt, hogy a vele egyivású írónemzedék zöme Pesten volt, ott volt mestere, Babits Mihály és a „Nyugat”, s minden egyéb, ami az ő dinamikájához máshol mindenütt hiányzott volna. De tán még helyesebben szólva, a földrajzi helyváltoztatás egy belső helycsere jelképe volt: végképp kialakult saját „kozmikus” világrendje, s megérett rá, hogy átköltözzék oda, idők és terek fölé. így értek véget Weöres pécsi évei, egy külsőleg is fontos életszakasz: a 20—30 évek közötti idő. Ö maga úgy érezte, hogy új állomáshoz érkezett, s erről egy hosszú, betegágyon írt levélben számolt be, Csöngéről, még vég* Műveinek „A hallgatás tornyá”-ban közölt jegyzékét egy ponton helyesbítenem kell: „A vers születése” nem 1941-ben jelent meg, hanem 1939-ben. 9*. 131
