Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A sajtó-élet első száz éve Zalában
JAKAB GÉZA A SAJTÓ-ÉLET ELSŐ SZÁZ ÉVE ZALÁBAN Az összefoglaló, melyet alább kap az olvasó, az első kísérlet, mely országos sajtó-életünk eddig egységesen fel nem tárt zalai részét kívánja ismertetni az első száz évben. (1861—1961.) Több év munkája, főleg az adat-gyűjtés tekintetében; mégis nem igényelhet teljességet az anyag természete szerint. A nehézségek, amelyekkel meg kellett küzdeni, elsősorban is a sajtókiadványok teljes gyűjteményének hiányából fakadtak. A történelmi Zala sajtókiadványainak nincs teljes gyűjteménye az ország egy könyvtárában sem. Egy másik nehézség a kiadványok azonosításában jelentkezett. Számos napilap, folyóirat jelent meg Zalában az első száz évben is ugyanazzal a címmel, sőt néha a nyomdaüzem is ugyanaz, csupán az időpont, a szerkesztőség összetétele, az eszmei, politikai iránya más. Ennek a kérdésnek megnyugtató rendezése — teljes gyűjtemény, bibliográfia hiányában — csupán oly módon sikerült, hogy az egyes felkutatható periodikák adatait akár a rendelkezésre álló, szórványos bibliográfiai adatok, akár a felkutatható egyes példányok adataival vetettük össze. Ily módon alakult ki a reálisnak mondható eredmény, mely már érdemes a feljegyzésre és a publikációra. Oly alapként szolgálhat, amelyre sokkal könnyebb lesz kiépíteni a teljes rekonstrukciót. A zalai sajtó-élet kialakítására vonatkozó, felhasznált irodalmat a közlemény végén találhatja az olvasó. Az idézett művek egyúttal a zalai sajtóélet irodalmát jelentik, ha töredékesen is. A helyzet arra ösztönzött, hogy éppen az adatok elszórtsága miatt mondjak le a felhasznált művek lapszámhivatkozásáról. Ez egy zalai sajtóbibliográfia feladata lesz, melynek megjelenését az egyetemes magyar sajtó-történet és bibliográfia kialakulása sietteti napról napra jobban, a szocialista átértékelés szükségletének megfelelően. Zalának jóval előbb voltak közírói, semmint orgánumai lettek volna. Batsányi János (1763—1845.), — aki 200 évvel ezelőtt az egykori Zala megyei Tapolcán született — az általa szerkesztett Magyar Museum 1792. évfolyamában „Vélekedés és javallás” címmel fejti ki gondolatait az akkori magyar újságírás feladatairól, amelyeket érdekesen sommáz; „Egy-általlyában: az igazlelkű, betsületes-szivü embernek megtilthatják ugyan (ha azok, akik hatalommal bimak, ezzel szabad kéjek szerint élni akarnak:) hogy e’ vagy ama kedvetlen igazságot ne Írja, közönségessé ne tegye; de semminemű emberi hatalom nem kénszeritheti őtet arra, hogy ezt, vagy amazt Írja, hirlellye”. (Magyar Museum, 1792. 126—127. 1. Kókay György közlése: Magyar Könyvszemle. 1963. 1—2. sz. 91. 1.) A meghurcolt Batsányi tehát „a hallgatás bölcsességét” ajánlotta az osztrák elnyomással szemben. Félszázad múltán Kossuth Lajos már jóval több pozitívumot hirdetett: meg kell írni az igazságot, sőt „csakis az igazságot kell megírni.” Mindkét jelszó időszerűtlennek bizonyult, úgy országos, mint zalai viszonylatban. Az osztrák feudális elnyomás első183
