Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Jakab Géza: A sajtó-élet első száz éve Zalában

sorban is korrumpálni akarta a magyar közéletet, és ez a törekvése, — pár ragyogó kivételtől eltekintve — általában sikerült. A kiegyezést közvetlen megelőző évtizedekben egyre több gyorssajtó került Bécsből Magyarországra, kifejezett, de közhírré nem tett feltételekkel, és Zalában is a kiadó-tulajdonos irányította a kiorakapitalista polgári magyar sajtót, nem a köz, hanem a saját egyéni üzleti érdekei szerint. Az 1848. évi XVIII. te. egyébként is a tőkések privilégiumává tette a sajtó-üzletet: minden lapindításhoz 2000.—o. é. forint

kaució letétbe-helyezésétől tette függővé; 1850-től kezdve 10 kr. illetéket szedett minden megjelent hirdetés után; 1858-tól kezdve pedig 1 kr. hírlap-bélyeget kellett ragasztani minden postán szállított sajtókiadványra — ha a postai szállítását egyáltalán megengedték. Ilyen körülmények között a kor újságírója éhbérért kellett feltétlenül kiszolgálja a kiadó érdekeit. Hol járt már az élet gyakorlata akár Batsányi, akár Kossuth eszmei célkitűzéseitől..? Zalában is több nyomdász-család igyekezett az országos példát követni. Wajdits János könyvkötő-mester 1832-bsn nyitja meg könyv-üzletét is a műhelye mellett: fia, József 1862-ben már gyorssajtót kap Bécsből, kölcsön- könyvtárt létesít „gutgesinnt” szellemben. Ugyancsak Nagykanizsán jelentkezik a konkurrencia is: Fischel Fülöp csak a példát követi. Mindkettőjük így válik egy-egy nagypolgári dinasztia alapítójává.

184