Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Palkó István műfordítása: Johannes R. Becher: Korunk embere
Gyulladásos szemhéj Pislogása. De Te dalolod Első üdvözletét, Ha kacag majd a fény, Te dalolod a korszak végét, Te dalolod egy másik kezdetét. Első rész A gyermekkori legendák, Miket már alig hihetünk, Oly távol vannak manapság, Mint Tahiti-szigete ... S a Bajor-hegyek, akár a Cordillerák. Vagy talán A starnbergi tó Ott van, hol Mexikó? ... Aztán az élet-hivatás: Mi legyen az ember, Költő vagy katonatiszt? Gyalogságnál vagy a tengeren? A gyalogság Túluntató lenne, A szolgálat szabályzatát Már tudom betéve. Pedig így egy gyarmati felkelés? Aztán hirtelen A feketékhez állni át!? S golyóval a szívedben Befejezni Gyermeki romantikád Időszakát. Világvégi derengés. Lelked sűrűjéből Kísértet-tűzcsóvák törnek elő. Tarkára pingálva, Édesen illatozva Korül-lengett a rothadás. A bomlás glóriájában Emlékművet emeltem A kétségbeesés szellemének, A világot lenyeltem, Mint méreg-cseppeket. Elhasznált rimáknak kegyeskedtem én. Térd-mélyig gázoltam Az olvadt aszfaltban. Éltem életemet: A fantasztikus X-et.
