Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Palkó István műfordítása: Johannes R. Becher: Korunk embere
Második rész Mint özönvíz Árad el rajtad A múlt bélsara. A pápa felken Szenteltvíz-ecsettel Katolikussá téged. Démoni pojáca. Háború — A szíved mélyét Szögesdrótok tépték, Lövészárkok vájták, Lelkesülsz a nyugati demokráciáért, Szabadságért, testvériségért, emberjogokért — Amerika! De üdvöd csillaga Megcsalt remény. Mindig gyanakodjam én Ludendorff zupás művészetére, Elundorított Vilmos császár Arcátlan fecsegése. Tannenberg, — Mame — Verdun — Mind diadalokká változtak át. Láttam, hogy rágták bele Magukat tűrő testébe A dolgos német népnek, Mint égési sebek. A győzelmek, a kelevénnyé válók, Igen, ezek sem voltak erre képesek: A Tirpitz-tengeralattjárók. Ezek ellenére Tömérdek hadjáratot Nyertek meg még mindig Dolgozószobáikban Az össznémet-gondolat professzorok. Kolera — és pestisbacilusok Nem ragadták el a német népet bár, De helyettük „feketefehérvörös” agy-járvány. Magam hiába gyanakodtam serényen A császári admirálitás jelentésében A skagerráki ütközetről, S nem, adtam egy fityinget sem A hadihitelekhez. 88
