Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
BECK: Hát ezért szólt a sziréna? LÖHNERT: Sziréna? Az aztán nem szólt százados úr. Ebben a városkában nincsen sziréna! BECK: Mit beszél? Nincsen sziréna? LÖHNERT: Nincsen... Az itteniek azt állítják, hogy a város egyetlen szirénája a kórház tetején volt, és amikor a kórházat lebombázták, a sziréna is elpusztult. Azóta ebben a városban sziréna nem szólt. BECK: Akkor hát én ... Szóval mégis! LÖHNERT: Ügy látom, kezdődik, a gépek ereszkednek. (A gépzúgás még erősebb lesz.) Itt van egy óvóhely.. . Ajánlatos lesz lemenni. (Dörömböl.) Nyissák ki! (Az óvóhely ajtaja nyikorogva nyílik.) HARTMANN: Heil Hitler... Tessék csak beljebb, százados úr, hadnagy úr... Van hely elég ... Egyedül vagyunk itt a nővérrel... LÖHNERT: És a házbeliek? HARTMANN: Második hete járok erre az óvóhelyre, de házbelit még egyetlen egyszer sem láttam itt. Nem jönnek le. Azt mondják, hogy a bombák nem nekik szólnak, hanem nekünk . . . BECK: Mintha a bomba válogatna! (Bombasorozat robbanása.) HARTMANN: Megkezdődött a tánc! NŐVÉR: Rettenetes... a föld úgy hullámzik, mint a tenger . .. BECK: Fél, nővér? HARTMANN: A nővér fél, nem tud leszokni róla, hogy féljen, hiába magyarázom neki, hogy az orosz bombázás egészen más, mint az angolszász... Az oroszok csak katonai célpontokra mennek... Ma este biztosan megint az állomást fogják megrakni... NŐVÉR: A föld alatt, bezárva, tehetetlenül várni a sorsot. . . Meglapulva, mint valami szűkülő állat... Higgye el, százados úr, irigyelem a repülőket . .. Gépen ülni, harcolni egy másik géppel, az méltó az emberhez, nem ez a meglapulás... Maguknak jó, százados úr, maguk felülről hallgatják a szirénát!... BECK: Felülről hallgatjuk a szirénát? Azt hiszi? LÖHNERT: Mikor volt utoljára szabadságon, nővér? NŐVÉR: Ne higgye, nem idegkimerültség vagy fáradtság ... Az a baj, hogy ez a háború többet kíván az embertől, mint amennyire képes. (Bombasorozat robban.) BECK: Hadnagy úr, nincs valami innivalója?... Az enyém kifogyott... LÖHNERT: Sajnos, százados úr, itt nálam nincs, de a lakásomon van. Nincs igaza nővér... Az embernek mindent ki kell bírnia . . . NŐVÉR: És akkor jutalmul megkapja majd a békét, a gyönyörű német békét, a végső győzelmet... Ez éppen olyan, mint a katolikusok mennyországa, a paradicsom. Ahhoz is előbb meg kell halni.. . LÖHNERT: Vigyázzon, nővér, nehogy a biztonsági szolgálatnak a fülébe jussanak az ilyen szavak. NŐVÉR: Tudom, azoknak igen radikális gyógymódjaik vannak ... De a halállal való fenyegetés csak addig eredményes, amíg az életnek van értelme . .. LÖHNERT: Az életnek van értelme, nővér. Higgye el, van értelme. BECK: A csend ... a végtelen csend . . . Az nagyon jó. NŐVÉR: A halál is csend! 65
