Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
LÖHNERT: (szünet után) Ügy látszik odakint csend van, vége a támadásnak, HARTMANN: A gépek zúgása halkul. LÖHNERT: Akkor azt hiszem, mehetünk mi is, százados úr... Jó éjt, és fel a fejjel, nővér! NŐVÉR: Fel a fejjel? Csakhogy ezek az óvóhelyek igen alacsonyak, hadnagy úr! LÖHNER: (kint az utcán) Vajon mi történt az állomáson?... Ügy látomr minden sötét... BECK: Jó volna, tudni, hogy Heinrich megúszta-e? (Motorkerékpár közeledő zaja.) LÖHNERT: Motorkerékpár közeledik... Müller, maga az? MÜLLER: (leállítja a motort) Örülhet, hadnagy úr, hogy idejében eljött az állomásról... Pokoli volt! LÖHNERT: Mi történt? MÜLLER: Két olyan szőnyeget kaptunk, hogy a bunkerünk úgy hullámzott,, mint a csónak a viharban ... A másik bunkert telibe találták. Tizen- ketten maradtak alatta ... BECK: Az az egészségügyi szakaszvezető . . . Heinrich . . . él? MÜLLER: Él. Ott volt a mi bunkerünkben . . . Kunder főhadnagy beküldött a városba, hogy riasszam a munkaszolgálatosokat. Rendbe kell hozni a pályatestet... De nem tudom, hogyan fognak reggelre egy vágányt is összefoldozni... Heil Hitler! (A motorzörgés elhal.) BECK: Tizenkét halottal több, tizenkét élővel kevesebb... És Heinrich él,, pedig ő meg akart halni. Tizenketten meghaltak, pedig élni akartak. Hadnagy úr, higgye el, a halál annyit jelent, mint közömbösnek lenni. Azért halunk meg, mert nem tudunk közömbösek lenni. Mihelyt közömbösek vagyunk, nem kellünk a halálnak ... Mondok magának valamit. Tudja, hogy én mikor fogok meghalni? Akkor, amikor a legjobb kedvem lesz. Meglátja, én nevetni fogok, amikor beadom a kulcsot.. . Miért álltunk meg? I.ÖHNERT: Megérkeztünk. (Erősen zörget.) Muszáj lármát csapni, mert az öregasszony siket... No itt is van. (Ajtónyitás zaja.) Jó estét, mama! ASSZONY: Jó estét. LÖHNERT: A százados úr ma éjjelre itt fog megszállni. Vonatja csak reggel megy tovább. Készítse el a másik szobát és fűtsön be. ASSZONY: Nincs fűteni valóm. LÖHNERT: Azt mondtam, fűtsön be, a többi nem érdekel. Ha nem akar kellemetlenséget, akkor egy félóra múlva meleg a százados úr szobája. Megértett? ASSZONY: Hadnagy úr, legyen belátással, ha nincsen... LÖHNERT: (közbevág) Nem érdekel!... Erre, százados úr, a vacsorát majd az én szobámban esszük meg, addig átmelegszik a magáé is. Tessék, foglaljon helyet. BF.CK: Azt mondta, van innivalója ... LÖHNERT: De van ám! És még hozzá milyen! Szamócapálinka! (Önt, pohárcsengés) No? BECK: Remek illata van .. . Hűs, magányos erdei út jut róla eszembe, ott szokott ilyen üde illat lenni... Eh, marhaság! Hűs, magányos erdei út! Nincsen, érti, hadnagy úr? Nincsen! Hazugság! LÖHNERT: Százados úrnak alaposan kikészültek az idegei. De nem is csodálom. 66
