Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - HAZAI JEGYZETEK - Bárdosi Németh János: Mai jegyzet Nikláról

A í’okonság úgy emlékszik rá: Berzsenyi Dániel kívánsága volt itt pihenni a kis dombháton, hogy még onnan is láthassa a Badacsonyt, amely neki éppoly kedves volt — talán a Ságra emlékezve —, mint a kedves mintaképnek: Ma- thissonnak a szép „genfi virulmány”.

Visszamenve a kertben almát kapunk ajándékba a rokonságtól, az asszony dédunokától, Ungar Károlynétól. (Az élő rokonság még: Berzsenyi Kornélia, férjezett: Vargha Miklósné és Berzsenyi Gabriella, férjezett: Köllő Andrásné.)

A házra rogyó fák árnyékában szabadon lovak legelésznek. Olyan ősi a kép, mintha nem is mi, hanem Döbrentei Gáborék járnának itt, a tíz ablakos-zsalus ház előtt, ahová úgy odakívánkozik egy Borsos Miklós szobor, épp ide a kertbe, ahol a zömök költő is állt, nézve jószágait, hazatérőben az ezer hold gazdag tarlóiról.

Most a „mezőgazdasági szorgalom” közös gazdasága: a Berzsenyi Tsz őrködik a kincs felett, amelynek tagjai már „nem a baromság aklában hevernek”, hanem szabadok, a maguk urai.

S a múzeum se üres emlék, élő valóság, ahogy hajdan volt. Jegyet sem kértek belépőül, s búcsúzóban is a rokonság kezét szorongatjuk. Még most is érzem a nagyasszony keze melegét, ahogy köszöni a látogatást, pedig mi köszönjük nekik Berzsenyi emlékének őrzését, s az égő ősz színeit a niklai kúria csöndjében. B ár d o si Németh János

Vadon P. J.: Rejtély

224