Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Az eddigi fejtegetésünkből már sejlik elénk, hogy Csongor és Mirigy miért nézik egymást kibékíthetetlen ellenfélként örök gyanakvással s jogos gyanúperrel. Nekik egymással, mint mindannyiunknak is, megharcolandó harca van, mely magától értetődő és természetes, mert mindegyik a maga lényegét hordja és őrzi és valósítja meg. Akár Ínyére van, akár nincs. És mesébe, romantikába utalni ezeket a műből tárulkozó és mindnyájunk életét meghatározó érvényeket annyit jelent, mint az egész műből nem érteni egy mukkot sem. Világos, hogy sem a mesében, sem a romantikában, mégcsak a költői álom-világban sem történnek ezek a furcsaságok — kivéve persze, ha az egész világ mese, romantika, vagy költői ábránd-világ, — hanem velünk történnek ezek a dolgok, Csongorral, mindenkivel mindennapjaink minden napján és közvetlenül átélt valóságában. Valóságosan és csodálatosan. Igazán így. Nagyon valóságosan is, meg csodálatosan is, talán jobban, mint emberi fogalom elbírja. Csak rá kell függesztenünk alázkodó áhítattal tekintetünket érvényére, amit a művészet képes leghatásosabb módon felénk fölmutatni jelképeivel. Tehát ez a csodás, elénk táruló irreális kép, Vörösmarty művészetének Csongorba vetülő jelképe, a mi életünk és minden élet csodájának a valóságát mondja el. Azét az életét, amelynek egyik legősibb jelképe, éppen a keleti népeknél, a fölvillantott varázskert közepén álló almafa, mint három teljesen más és elütő jellegű világtény egybeölelkező nagy talánya, ahogy Csongor mondja róla: „ ............almatő virít, C sillag, gyöngy és földi világból, Három ellenző világból, Ü j jelenség, új csőd a.” A három ellenző világból született, arany gyümölcsöt hullató s sokezer év óta jelképnek felmutatott almatő maga az élet. A női almák varázsos halmán termékenyülő és rajtuk megtestesülő, piros vérrel tüzelő élet. Igen, ez a mindig új jelenség, ez az élet. Ez. Három ellentétes s mégis egymással megvalósuló világvalóságnak: a nemzésre érett, fiatal hímnek: a férfinek, a szülésre kész nőnek és harmadikul e kettőt egymáshoz űző szerelemnek egybeműködő új csodája. S ezt a minden élőn megvalósuló életfolyamatot rendre szabályozza az öntörvényével „megkötözött” idő. Ezért ül az Életfa alatt Mirigy msgkötczötten, nem pedig azért, mert a mesében vagyunk. Ez a világ tehát, amelyben a mi dolgaink történednek, egy zárt rendezett- ségű világ, s bsnne kozmikus biztonsággal minden a maga helyén működik, s a költő áthatoló tekintetével mindezt egyszerre föl is ismeri, és megismerését az életünkre érvényes jelképekbe sűrítve meg is mutatja. így van a jelképnek tartalma és a művet elindító képnek ez az értelvie. Most, hogy az első jelkép értelmét kibontottuk, akár be is fejezhetnénk munkánkat, mert mint a jó kötés, az egész egy biztos szállal fölfejthető. De mivel az emberi természet esendő és méginkább mivel száznál több év a fölfej- tást nem hozta meg, így inkább tovább végzem, minthogy az esetlegességnek lökjem oda. Kövessük megfogott és felvett fonalunkat tehát! 159
