Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Bárdosi Németh János: Szabó Lőrinc (Emlékek és jegyzetek)
Szabó Károly költő a 30-as évek közepe táján jött el hozzám, aki akkor a szombathelyi Vakok Intézete dolgozója volt. Nyersízű verseket írt, tele a tavasz jó nedveivel, de a vakság keserűségével is. Magam szintén nehéz sorsban robotoló hivatalnok voltam, de próbáltam jó szívvel, barátsággal mellé állni. Említette, hogy Szabó Lőrinccel is tart kapcsolatot. Bámulatos volt az energiája, ahogy nehéz körülményeivel birkózva többször felutazott Budapestre és hozott — vitt híreket Szabó Lőrinchez és hozzám. 1938-ban súlyos operáción estem át, de a kórházi rabságban is kedves volt számomra Szabó Károly látogatása és izgalma verseskötetének kiadásával kapcsolatban. Szabó Lőrinc teljes szívvel próbálta az útraindulást megkönnyíteni, vállalva a bevezető írását, sőt a kötetről részletes kritikai megjegyzéseket készített, amelyet nekem küldött el, hogy olvassam fel Szabó Károlynak. A verseskötet 1938 telén 4 ív terjedelemben megjelent, az érdekes dokumentumokat itt adom közre. A levél és a bevezető írás Szabó Lőrinc emberségének tiszta szavát idézi fel, amelyért Szabó Károly hálás volt, különösen 1945 után, amikor óriási energiával a vállalat élére került, érettségizett, jogi diplomát szerzett. Ezekben az években a háttérbe szorult Szabó Lőrincet többször látta vendégül megszépült, meleg szombathelyi otthonában. Kedves Barátom! Budapest, 1938. november 26. Köszönöm a Szabó Károly ügyében írt leveledet. Halálosan sok dolgom miatt késtem a válasszal. Ügy látom, törődsz a szegény fiúval. Mellékelve megküldöm tehát néhány megjegyzésemet a kéziratos versekre. Ezeket mondtam volna, ha Sz. Károly személyesen beszél velem. Nem értem rá végig foglalkozni minden darabbal, apró-cseprő külső csiszolgatás az ilyesmi, de hasznos lehet, ha eltüntet egy-egy döccenői, amit nemsoká úgyis észre venne maga a költő. Másodszor el sem, olvastam őket, lehet, hogy nem is jók a propozícióim: ha ráérsz, olvasd fel s tárgyaljátok meg ketten, hogy helyes-e, amit ajánlok. A lényegen nem változtatnak, ahhoz Isten ments hozzányúlni... Tulajdonképpen nem sok értelme, hogy egyáltalán elküldöm, de nincs szívem eldobni. Dobd el te, ha úgy látod jónak. Remélem, te megérted, mint költő, hogy mit hogyan gondoltam: ezt azért írom, mert lehet hogy homályosan fejeztem ki magamat. És ha te korrigálod a kis kötetet, ügyelj az előszóra. Adatszerű változtatást, ha kell, végezz te az előszón, értelemváltoztató szócserét nem fogadhatok el. Láttam egy kis cikket Sz. K.-ról Az Est túl- szedéseiben, a napokban biztosan megjelenik, én most nem sürgethetem, nem akarok kérni olyasmit, ami „személyes” ügynek tüntethető fel. — Hála Istennek, hogy túl vagy azon a rémes operáción. Szörnyen fáradt vagyok. Isten veled. Szeretettel üdvözöl, igaz híved: Szabó Lőrinc Ezt a levelét kézírással írta Szabó Lőrinc, sietve, több sor áthúzásával, szórendi javításokkal. 138
