Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Bárdosi Németh János: Szabó Lőrinc (Emlékek és jegyzetek)
Szabó Károly kötetének bevezető írása így hangzott: Előszó Egy vak költő fordul itt a következő lapokon a látókhoz. Figyelmet és érdeklődést kér. Biztatást kapna belőle sorsa viseléséhez, segítséget és erőt nehéz helyzete javítására, tehetsége fejlesztésére. Szabó Károlynak hívják. Magyaróvárott született, 1913-ban, hét testvére van, édesapja gyári munkás. Évekkel ezelőtt egy látó barátja kíséretében Tatatóvárosból felgyalogolt hozzám Budapestre az írásaival. Elmondta, hogy tízéves korában, szemgyulladás következtében vesztette el szemevilágát. A szegénységéről nem kellett beszélnie. Kosárfonásból és egyéb olcsó testimunkából tengette életét, s közben abból, amit felolvastak neki, igyekezett megszerezni az irodalomismeretek elemeit. Lehetetlenség volt meghatottság nélkül olvasnom első, kezdetleges írásait. Azóta sokat fejlődött s egyik, másik költeménye már megjelent a „Zászlón k”-ban. Most Szombathelyen a Vakok Intézetének üzemében dolgozik. Hogy nincs szabadideje, hogy az élete szükségképpen fáradságos robot, említenem is felesleges. Szeretne a fővárosba kerülni s azt hiszi, hogy valami szerény, de már félig-meddig szelleminek mondható munkakörhöz, esetleg intézeti irodába jutna, hasznos munkása lehetne sorstársai kulturális életének s jobban ráérne magát képezni. Ahhoz azonban, hogy legalább remélhesse a változást, hírt kell adnia magáról. Ezt a kis könyvét szánta jeladásnak. Magától értetődik, hogy sokszor ügyetlenek a versformái és hogy sokszor ép oly bizonytalanul keresi — formálgatja szavaival a gondolat testét, ahogy az élet sötétjében tapogatózik „a tiszta asszony és a havi 120 pengő” álma felé. Fogyatkozásairól és zavarairól nem beszélek: egyrészt túlságosan szembeötlőek, másrészt meg épp az ellenkezője a feladatom. Az ígéretekre, a tehetség kiütköző jeleire kell rámutatnom, a jóra, ami szintén nem hiányzik verseiből. Szép sorok, szép strófák vannak a költeményeiben, sőt egy-két verse máris komoly értékű üzenet a vakok világából. Az ifjúkor emléke ki nem hányó hajnalként dereng az örök éjszakában s az egykor látott és később megrajzolt képeket emberi tartalmuk, vagy sikeres, friss érzékeltetésük nemegyszer megszeretteti. Adja a jó sors, hogy Szabó Károly végleg megtalálja a maga egyéniségét, sajátságos témakörét s az igazi költészet egyszerű és tiszta hangját. Ahol tetszik a verse, lássuk benne a költőt, s ahol gyenge, ott a küzdő embert, aki megérdemli támogatásunkat. Budapest, 1938. november 26. Szabó Lőrinc * $ * A további kapcsolatot — érdekes módon — Szabó Károly útján tartottam fenn Szabó Lőrinccel. 1943 óta Pécsett élek. Szabó Károly egy-egy pécsi látogatása alkalmával mindig beszámolt Lőrincről. A mecseki séták tele voltak érdekes visszaemlékezésekkel és ilyenkor képeslapot küldtünk Budapestre, Szabó Lőrinchez. 139
