Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Cserhát József versei: Előhang, Kotló a porban
CSERHÁT JÓZSEF VERSEI: ELÖHANG Mi is az ihlet? Illik, nem illik, de ha egyszer bimbaja nyílik, s kedve támad a szájnak: magához húz egy másik szájat. Bőrében a soha meg nem fért tiltakozás próbál szerencsét, ez volna az ihlet... Mindezért, mondd: a múzsa mit tett Az ihlet a léttel pepecselés, a folyton sok és a folyton kevés kíváncsiság: a fogékony szegénység! Így hát — folt a folton. Sapkám ő, melyből kitüremlett szőke hajam, mikor a rendet fölverve lábát-kezét emelte bennem a gyermeki hév. Igen. Az ihlet az egyre nagyobb képzeletünkre odadobott gyeplő: a nem törődöm, min ülök, csak vigyen a földön, napokon s holdakon túl. Nem baj, ha szívem belepusztul. * Tehát az ihlet lábujjhegyre áll benned is, bennem is, hogy a halál, meg az élet összecsapását — kulcslyukon át — szemeink lássák! A múzsa csak a magatetszelgő rugalmasság: a labda helyből plafonig ugró hiúsága, ravasz a drága, aki a csillag-sokaságba röpítetten ragyogna tüstént, de csak maga. Csak üstökösként.
