Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Mónus Imre: A "Fóti dal" - ponyván
Az első eltérés: földön — földjén. Vörösmartynál jelzős-hely határ ozós szerkezettel van dolgunk: a föld gyáva és ezen a földön maradjon az érdemtelen göröngy. A ponyva szerkesztője a jelzős szerkezetet felcseréli birtokos-helyhatá- rozós szerkezettel: a gyávának a földjén maradjon a göröngy, vagy egy másik lehetséges felfogás szerint a szerkezet így alakul: a göröngynek gyáva a földje, értsd: a göröngyöt a föld adta (szülte) és ez a szülőanya a gyáva. Ez a második magyarázat a lehetségesebb, mivel mint látni fogjuk, a szerkesztő aktualizál. Feltétlenül eltévedt a szerkesztő a 4. versszak csillog — villog cseréjében. Jancsovitsot valószínűleg a sor utolsó szava zavarta meg, nevezetesen a vív ige. A villog szót a magyar nyelv általában a fényes fémtárgyakra, elsősorban a kardra alkalmazza. Vörösmarty a csillog szót a pohárban lévő italra mondja. (5) Nyelvünkben a két szó gyakran együtt fordul elő: ,.Csillog-villog az oldalán jó vitéz fegyvere...”, „Csillog-villog nagy pallosa..(Arany János). Ezek a példák azonban nem mentik a szerkesztőt a változtatás miatt. A vers 16. szakaszában a leküzdje — leküldje változtatás valószínűleg helyesírási hiba, benne szándékosság nincsen, értelmetlen is volna. Maradt a 12 eltérésből kettő, amelyek a szerkesztő tudatos változtatásáról tanúskodnak: Vörösmartynál: Hol van a hal, melly dicső volt — És remek? A ponyvában: Hol van a hon melly dicső volt és remek. Ezt az emlékezetes sort már Erdélyi János is szemére vetette Vörösmarty- nak: „Második stófa végén fityeg a hal, mint egy erővel lehúzva és véletlenül.” (6) A sor történetéről így ír Tóth Dezső: „Az első két versszak hagyományos, persze vörösmartyas általánosításba váltó bordicsérete ugyanis a szüreti társaság egy régi, vidám emlékére utalt: „Hol van a hal, mely dicső volt és remek?” Egy régebbi szüretkor ugyanis Fáyné pompás hideg halat tálalt a vendégek elé — a következő évben azonban az emlékezetes csemege elmaradt. Szemere Pál ekkor „Hol van a hal, mely dicső volt és remek” kezdettel tréfás tósztot vágott ki arról, hogy lám, Fáy András, a haladás oly buzgó bajnoka ezúttal hűtlen maradt a „hal-adás” elvéhez.” (7) Nyilvánvalóan kitetszik a hal — hon cseréből a szerkesztő politikai tendenciája. A ponyvafüzet, mint megállapítottuk, 1847 elején jelent meg, abban az időben, mikor Magyarországon forrongott a politikai élet, a reformkor küzdött javaslatai megvalósításáért. 1830. júliusban Kölcsey így ír a „Zrínyi dala” című versében: „Hol van a hon, melynek Árpád vére Győzelemben csorga szent földére .. Erre a Kölcsey-sorra ismerünk a Jancsovits által megváltoztatott sorban. Az utolsó szövegeltérés így jelentkezik: Megfizettük mind, mivel csak — Tartozónk; a ponyvában: Megfizetjük mind, mivel csak tartozónk. A szerkesztő merészen felcseréli az igeidőt és a Vörösmartynál lévő múlt időt a jövőre vonatkoztatja. Az eredeti versben elő- és utóidejűségről van szó: S' vér, veritek vagy halál az — Mit kíván Áldozatként rakjuk azt le — Zsámolyán, Hogy mondhassuk csend- s viharban: — „Szent hazánk! Megfizettük mind, mivel csak tartozónk.” Eszerint a haza tehát most kíván, amit kíván, azt mi a jövőben lerakjuk, hogy elmondhassuk majdan, hogy már megfizettük a tartozást. 147
