Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Mónus Imre: A "Fóti dal" - ponyván
Talán nem vette ezt észre a szerkesztő? Biztosan észrevette, sőt tudatosan alkalmazta a cserét. A maga módján és korában talán igaza is van. A 16. szakasz meglehetősen hosszú, bonyolult elő- és utóidejőséggel terhes, patetikus versszak, és ezt Jancsovits megtölti mozgósító, agitatív céllal azáltal, hogy az igeidőt felcseréli. Azt lehetne mondani, hogy retorikai fogást alkalmaz és a hangsúlyt, a vers végső, felhívó hangsúlyát a cselekvésre való ösztönzésre helyezi. Az említett változtatásokon kívül számos írásjel-eltérés fordul elő a kiadványban. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a magyaróvári nyomda saját ortográfiáját alkalmazta a kiadványaiban, és nem ismert el ennél jobbat, hasonlóan a többi nyomdához. Nem érdemes összevetni a két kiadás ilyen jellegű eltéréseit részletesen. Elégedjünk itt meg annyival, hogy a két kiadás között 56 helyen van írásjel-eltérés. Ebben csak két tendenciát tudunk, mint jellemzőt, kimutatni. Az egyik a pontnak vesszővel való helyettesítése, a másik a vessző elhagyása. Ezek az eltérések természetesen kisebb-nagyobb értelmi zavart okoznak, ami a vers szépségének, értelmének a rovására megy. El kellene még dönteni, hogy miért nem szerepel a vers előtt vagy után a szerző neve. Erre nem tudunk határozott választ adni. Lehet, hogy Jancsovits maga sem ismerte a vers szerzőjének nevét, hiszen vehette ő olyan forrásból is a művet, ahol ez szintén nem szerepelt. Lehet azonban az is — és ez a valószínűbb —, hogy nem akarta közölni. Erre az látszik magyarázatnak, hogy elsősorban népdalokat, népmeséket közöl és ezeknél nem lévén szerző, nem akarta megbontani a füzet egyöntetűségét, inkább anonimnak hagyta a verset. Azt mondottuk a bevezetőben, hogy a ponyva olvasási igény kielégítésére volt hivatva. Ezt a szükségletet igyekezett szolgálni az ország egyik legnyugatibb községében, magyar nyelven, németajkú lakosság között Vörösmarty versével egy nyomdász és szerkesztője. IDÉZETT IRODALOM 1. Borbély Mihály: A ponyva, az író és az olvasó. Társadalomtudomány, 1942. XXII. évf. -- 2. Horváth János: Petőfi Sándor. Bp. 1926. 568. 1. — 3. Lukácsy Sándor-Balassa László: Vörösmarty Mihály 1800-1855. Bp. 1955. Magvető Kiadó, 296-298 1. 43. t. - 4. Szlnnyei József: Magyar írók élete. 5. k. 350-351 1. - 5. „Csillog: sűrűn egymás után vagy folyamatosan / fel- vagy megvillan; reszketegen ragyog.” - Magyar Nyelv Értelmező Szótára, A-D kötet. — 6. Lukácsy- Balassa i. m. 357. 1. - 7. 'lóth Dezső: Vörösmarty Mihály. 347 1. 148
