Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Kulcsár János versei - Alföld, tanyák, tavasz - Kiábrándultság

ALFÖLD, TANYÁK, TAVASZ

Vadvíz. Partján a jegenyék bárányfelhőket szúrnak nyársra, Itt mindig messzebb volt az ég, s gonoszabb a szelek futása mint másutt. Sárral felhúzott tanyák vacogtak jajfehéren, s ökölrázó harag kúszott isten felé a jegenyéken.

Házacskák ... Hazug bájukat csákány töri, a szétesésig. Üvegtelen ablak-lyukak Vazul kivájt szemét idézik, megcsúfolt kísértet kering e lélek-hagyta koponyákban;

Elment az ember, s vitte mind kis vágyait, s tettét a vágyban.

KIÁBRÁNDULTSÁG

Tudom, nem, szokás belehalni manapság semmibe.

Korunk polgára nem konok: asszonyt cserél vagy templomot, ha elfogy a hite.

S ha védtelen fészket talál, önmagától sem kérdi már, hogy leverheti-e?

Eget-vívó kor lábnyomában nyüzsgő sok, társtálan társ közt nyugvópontot keres az ember, s érzi: köteles megóvni, ami van.

Már nem vagyok nagyálmú hős, csak józan kény ér-felelős, hát nem hagyom magam, én sem hagyom magam!