Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Kulcsár János versei - Barlangrajzok
BARLANGRAJZOK A művész ismeretlen. Nyüzsgő tudósjelöltek nem rághatják a magánéletét. De él a mű, s nem lehet semmit belemagyarázni, olyan világos, olyan egyszerű. Mást nem tudunk. De mit érnénk vele? Az alkotónak nem volt még neve. Talán megsántult. Tán bordája tört el, s megbújt sebével barlang hűs ölén. Üldözte ott is: álmán tiport a bőszült ősbölény. Ö meg korommal s rőttes-bama földdel falhoz kötötte ezt a víziót; vonal futott, szín perdült, forma szállt a sötét, nyirkos szikla-oldalon, s valami szép, nagy izgalom, váltotta föl a borzadályt, de nyugodalma többé sohse lett: lepkét hajszolt, virágot szaggatott, alkonytájt hosszan leste a napot, a színes földet barlangjába hordta ... Nősténye éhezett. És gurgulázva röhögte a horda. Vadászat helyett odújában ült: vadászatot festett inkább a kőre. A télben ő fagyott meg egyedül, mert nem volt frissen-nyúzott medvebőre. Lehet, hogy mindez puszta szóbeszéd: a művész ismeretlen. Nyüzsgő tudósjelöltek nem rághatják a magánéletét.
