Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-09-02 / 22. szám
Nyitott tanari Hogyan neveljiink? Neveletlenebbek es rosszabbak a mai gyerekek, mint regebben voltak? Es milyenek a szulok? Kevesbe alkalmasak szerepuk betoltesere? Hogyan lehetseges az, hogy naponta elofordulnak olyan esetek, amikor a kis „diktator" a szulein feliil kerekedik, es ok tehetetleniil allnak? Hogyan keriiljuk el az allando stresszt, amelyet a neveles valt ki es megse essunk a parancsolgatas hibajaba, ezekkel a kerdesekkel foglalkozik konyveiben dr. Jan Uwe Rogge (1947). Tobb mint ti'z eve szervez a szulok es pedagogusok szamara szemindriumokat, tanfolyamokat. Elsosorban azt tartja fontosnak, hogy a szulok felismerjek, hoi vannak a neveles hatarai. Mitol meddig A gyerekeknek sziikseguk van hatarokra (Deti potrebuju harnice) cimti konyve, melyet a Portal Kiado 1996-ban jelentetett meg, mar az elso oldalak olvasasakor felkeltette erdeklodesemet. Talan azert volt vonzo szamomra, mert a manapsag igen idoszerti temaval foglalkozik: a felnottek es a gyermekek kolcsonds viszonyaval, amely naprol-napra uj helyzeteket teremt. A szerzo autentikus vallomasokat es megtortent esemenyeket tesz kozze, amelyeket a sajat latasmodja szerint magyaraz meg. Ezek a megjegyzesek azert erdekesek, mert a szerzo tapasztalt csaladi tanacsado. Ezt a konyvet igen pozitivan ertekelem, es ugy gondolom, nem hianyozhat az iskolak es oktatasi int6zm6nyek konyvtaraibol, de a hazi konyvespolcon is ott a helye, fokepp azokban a csaladokban, ahol a gyermekneveles idoszerti. A szerzo hangsulyozza, mennyire fontos a nevelesben a partnerek kolcsonds elismerese es a nezetek egyesitesere valo torekves. Kiilonbozo, a mindennapi eletben eldfordulo stresszhelyzeteket elemez. Sajat gyakorlataban elofordult peldakat sorakoztat fel, kommentalja azokat, elemzi a lehetseges lepeseket, es egyben valaszthato megoldasokat is javasol. A pedagogus felhivja minden nevelesben erdekelt - a szulok, a tanitok, a nevelok - figyelmet, hogy hasznaljak ki az eltdkeltsegiiket, jarjanak el a neveles folyaman olyan modszerek szerint, melyek alapjan a gyerekek biztonsagban erzik magukat. Nagy jelentoseget tulajdonit annak, hogy milyen oriasi a feleloss6giik azoknak, akik a nevelest gyakoroljak. Mindannyiuknak komolyabban kell venni a nevelesi modszerek eredmenyiet. Ezek az elemzesek alapjan es a sziilokkel folytatott beszdlgetesek kovetkeztdben alapvetden megvdltozhatnak. Senki sem hibatlan Erdekes gondolatsort vet fel a szerzo: „Aki hibatlanul kivan nevelni, az a nevelesi kapcsolatot osszeteveszti az elsporttal. Annak tudata, hogy kovethetek el hibat, megszabadit a guzstol es felszabadultabb leszek. A hibakert bocsanatot kerhetek. A vesztesegek olyan ajandekok, melyekbol tanulhatok, olyan figyelmeztetesek, amelyeket a jovoben maskepp, jobban kell csinalnom. ” A problemak elofordulasa a nevel6s folyaman normtilis, ds a hibak is szinte hozzatartoznak. A neveleskor surlddasok is keletkeznek. Viszont ahol surlodas van, ott melegseg is keletkezik, ahol pedig hiba van, ott hidegseg lep fel. A nevelds ugy nem mtikodik, hogy az egyik a masik ellen van: en mindent jobban tudok, nekem mindig csak igazam van. A nevelesben eldfordulo fogyatdkossdgoknak - ahogyan ezt kornyezetiinkben tapasztalhatjuk - kozvetlen oka abban rejlik, hogy a mindennapi neveles kerdeseiben relativva valnak az ertekek, es a szakembereknek sem egyforma a vdlemenyuk, hogyan is nezzen ki konkretan a neveles. Sokszor a nevelessel kapcsolatos irodalom sem konnyiti meg a helyzetet, sot tanacstalansaghoz es tehetetlensdghez vezet. Gyakran azt az eljarast tamogatja, hogy ne a sziilok vegyek magukra a neveles felelosseget, hanem hagyjak az orvosokra, a kezeleseket vegzo szakemberekre. Az egyeniseg a donto Csupan olyan szemelyiseg, aki elismeri sajat magat, de egyszersmind masok is elfogadjak ot a fogyatekossagaival es pozitivumaival egyutt, allapithatja meg a hatart az autoritativ vagy liberalis neveles kdzott. Az ilyen egyen tud banni a csendes es a hangoskodo gyerekekkel, a koveteldzokkel 6s az adakozokkal, a visszahuzodokkal es a magabiztosakkal, a tombolokkal 6s azokkal, akik mindig konstruktivan viszonyulnak a komyezetiikhoz. Szamtalan sziilo nem kepes kello mertdkben megitelni a sajat csaladi korulmenyeit 6s eletvitelet. Hogyan neveltek engem, amikor en gyermek voltam? Milyen hatarokat szabtak nekem? Miert biintettek engem? Figyelembe vettek az en sziiksegleteimet? A sajat gyermekkor ertekelese nem vegzodhet azzal, hogy korabban minden jobb volt, de nem is utasithatjuk el egyertelmiien. Ez utobbi esetben a neveles stressz lesz a sziilok szamara. A gyerekek a sziilok rabjaiva vilnak, mert azt kell nekik „elvezniok”, amit maguk a sziilok nem kaptak meg. Ennek a kovetkezmenye igencsak visszatetszo. Sok sziilo ugy kepzeli el a helyes nevelest, hogy nines szukseg hatarokra es szabalyokra, pedig a gyerekek keresik es igenylik az autoritast, amely szerint eligazodhatnak, vitatkozhatnak vele, ellenszegiilhetnek, es aztan ismet egyeterthetnek vele. A hangsulynelkiili beszed, a hosszadalmas magyarazatok, a vitak a gyerekek koreben vagy zsibongast vagy pedig sertodott csendet valtanak ki. A kovetkezetes megbeszelest a merlegeles helyettesiti, es a nevelo engedekenysege gyakran szemtelensegbe, veszekeddsbe es a szeretet megtagadasaba torkollik. A gyerekek ugy erzik, szekirozzak oket, es tehetetlennek tunnek. A gyermekkor kisert Aki allando kapcsolatban van a gyerekekkel, ket tipussal van dllandoan osszefonodva: a gyerekkel vagy gyerekekkel, akik elotte vannak 6s a gyerekkel, amely sajat magaban rejtozik. Minel intenzivebben hat a gyermek a belsomben, annal inkabb igyekszem enyhiteni a fajdalmat, elterelni a felelmet 6s megoldani a gondokat, amelyek az elottem allo gyermeket 6rintik. Ezaltal viszont a fajdalom es a szomorusag csak elodazodik. Ezeket a pszichikai folyamatokat nem lehet helyettesitve dtelni, mindenki sajcit maga kell hogy atelje. Ez egy igen idoszerti
