Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-06-17 / 12. szám
Hal’ istennek, Meglehetosen ritka, mondhatni rendhagyo kezdemenyezesnek lehetett tanuja majus elejen a kassai szinhazlatogato kdzonseg. John Ford: Kar, hogy Ka! cirnii dr^majat a kassai Thalia Szinhaz, a beregszaszi lllyes Gyula Nemzeti Szinhaz es a nyiregyhazi Moricz Zsigmond Szinhaz szineszei, valamint a pozsonyi szinihallgatok eloadasaban nezhettek meg. — Hogyan szuletett a gondolat? — kerdem Fabo Tibortol, a Thalia igazgatojatol. — Mar eleg regen tortuk a fejunket, hogyan lehetne teto ala hozni egy kozos produkciot, hiszen meglehetosen kozel van egymashoz a ket szinhaz, a lehetosegeink is hasonloak. A pontot az i beture a kisvardai felkeres tette. A kisvardai fesztival a hataron tuli szinhazak fesztivalja, ahol felmerult a gondolat, hogy ha lehet, akkor a tizedik, jubileumi fesztivalra kdzos produkcioval alljunk eld. Tulajdonkeppen itt indult el a dolog, ekkor kezdtunk gondolkozni mit, hogyan, mikeppen. Hozza kell tennem, hogy sajat koltsegvetesunkbol ezt a darabot nem tudtuk volna megrendezni. A kisvardai szinhaz sokat segitett az anyagiakban. De vegul is optimalis helyzet alakult ahhoz, hogy jo csapat jojjon ossze. En meg nem hallottam arrol, hogy ket szinhaz osszeallt volna akar egy produkcio erejeig. — Visszaterve a darabhoz, mennyire hatarozzak meg a tarsadalmi esemenyek a darab kivalasztasat? — Nem akarunk raeroszakolni az aktualitast. Ha valaki magara ismer, akkor jo. Tulajdonkeppen mindenki magara ismerhet. De hat ez minden vilagirodalmi alkotasban benne van. Azert vilagklasszis, mert az idoszeruseg allandoan benne van. — Milyen az eloadasnak a jovoje? — Ezt kell szervezni. Annal is inkabb, mivel a Thaliat, a nyiregyhazi szinhazat, a beregszaszi szinhazat es a pozsonyi foiskolat kell menedzselni egyszerre. Erzesem szerint szuletett egy mu, amely tulmutat az altalanossag hatarain. Es ezt nemcsak foldrajzilag ertem. Szeretnenk ezzel a muvel fesztivalokon reszt venni, de termeszetesen elmegyunk minden olyan helyre, ahol szivesen es ertoen varnak minket. — Mennyire nehez egy tobb mint haromszaz eves darabot elfogadtatni a mai kdzbnseggel?—kerdezem Trill Zsolttol, a darab egyik foszerepldjetol. — Szerintem abszolut el lehet fogadtatni. Igaz, itt erzelmek vannak, ugyanakkor tudatilag is vegig kell menni a szerepen. Mint szinesznek vegig kell gondolnom, hogyan jutok el egyik ponttol a masikig. Persze a hangulatok dominalnak es ezeket abszolut el lehet fogadtatni. Igaz, nem a szaz ewel ezelotti szineszi eszkdzokkel, hanem a maiakkal. — Agi, vannak ma is ilyen vad, gyilkos induiatok, erzelmek? — szegezem a kerdest Gubik Aginak, a noi foszerepldnek. — Szerintem az erzelmek sohasem valtoznak. Eppen azert erti meg a mai kdzonseg ezt a darabot. Az oszinte szo, az oszinte erzelmek nem valtoznak. Vidny3nszky Attila, a darab rendezoje mar haromszor rendezett Kassan. Azonban ez az elso eset, amikor nemzetkozi gardat kellett iranyitania. — Hogyan zajlottak a probak, hiszen nem lehetett egyszeru tobb szinhaz szineszenek idejet egyeztetni? — Igy van. Bar a szlovak—ukran hatar atjarhato, de allando apro burokratikus intezkedesek keseritik az ember eletet. A nemzetkozi felallasrol meg annyit: ujvideki zeneszerzo zenejet hallhatja a kdzonseg, egri a koreografus, nyiregyhazi az egyik szinesz, es ott voltak meg a pozsonyi foiskolasok. Eppen ettol volt izgalmas a produkcio. Rengeteg uj tapasztalatot szereztunk. A legcsodalatosabb pedig: egymasra talaltunk. — Van-e valami kulonbseg a hataron tuli es a magyarorszagi szinjatszas feltetelei kozott? — A feltetelek a hataron tul egyertelmuen rosszabbak. De azt mar szazezerszer bebizonyitottak, hogy a muveszi szinvonal nines egyenes osszefuggesben az anyagi hatterrel. A szinhaz nagyon koltseges jatek. Van egy minimum, amit feltetlenul meg kell, hogy kapjon ahhoz, hogy letezzen. Ez sem egy rendkivuli koltseggel eloallitott produkcio. Szinvonalat tekintve, azonban meg vagyok gyozodve, hogy megallja a helyet barminemu megmerettetesben. — Ha mar az anyagiakrol van szo: hogy all a beregszaszi szinhaz? — Nem szeretek panaszkodni. Mindenki tudja, hogy sehol sines penz, nines jo helyzet, es nem neznek ram jo szemmel, ha panaszkodom. Egyelore dolgozunk. Iden mintegy fel tucat nemzetkozi fesztivalon veszunk reszt. En ezt tartom eredmenynek, errol kell beszelni. Otthon tesszuk azt, amiert ez a szinhaz letrejott. Igaz, rendkivul nehez korulmenyek kozott, hiszen telen nines vilagitas es futes, igy csak nyaron szerepelunk, az pedig nem igazan szinhazi szezon. — Lesz eleg kitartas a szineszekben, rendezokben, a szinhazi emberekben? — Amiota van ez a szinhaz, ezt firtatjak. Vagyunk, csinaljuk, es en szeretnek ott is maradni. Ezzel a nyomorusaggal egyutt jar egy oriasi szabadsag. Az, amit egy repertoarszinhaz elkepzelni nem tud, hogy tudniillik masfel evig probaljak egy darabot — azt mi meg tudjuk csinalni. Mivel nines penz, nem tudjak megkovetelni, hogy eloadjunk. Ebbol adodoan csodalatos dolgok vannak. Ugy mukodunk, mint egy studioszinhaz, rengeteget kiserletezhetunk es ennek meg is van az eredmenye. — Anelkul, hogy parhuzamot szeretnek eroszakolni a darab es a jelen kozott, volt-e valami konkret elkepzeles a darab uzenetet illetoen? — Az ilyen kerdesre mindig nagy es szep mondatokat mondanak a rendezok. En inkabb arrol szolnek, hogy milyen erzesekbol szuletett az egesz. Valami tisztasagot szerettunk volna felvinni a szinpadra. A ket szerelmesen kivul mindenki mai ember a szinpadon. A pici kis gyuloleteivel, a mocskos indulataival, amelyekkel megsem kepes igazan nagy lenni, mert ezek a gyuloleteikben sem kepesek nagyok lenni, mint ahogyan mi sem tudunk nagyok lenni. Mai emberek, mert ugy teszik tul magukat az esemenyeken, ahogyan mi egy haromnapos tevehir erejeig egy katasztrofan. Es akkor koztuk — meg ha verfertozes terhe alatt is — megszuletik egy szerelem, amely tisztabb, mint ok. El kell, hogy pusztuljon, ez ketsegtelen, de a gyonybrert erdemes egy pillanatra beleelni magunkat. — Meglep, hogy a ket fdhost nem tartja mainak. — Nem, nem tartom. Eredetileg az volt a szandekunk, hogy a mai korba ultetjuk at a darabot. Aztan ugy dontottunk, hogy stilizalt szinpaddal es diszletekkel oldjuk meg a helyzetet. Ez inkabb a hetvenes evek stilizalasa. Mara mar kicsit elesuszott a dolog. Akkor meg lehettek volna ekkora induiatok korulotte, mara mar erzelemtelenedett az egesz. — A beregszaszi szinhaz legkozelebbi tervei? — Most meg jatsszuk ezt a darabot, aztan jon a fesztivalok ideje. Ezek utan vegigjatsszuk a repertoart. Osszel pedig megjon a varva vart esemeny: a vegzos osztaly. Ha valaki nem tudna, ez a szinhaz egy ilyen vegzos osztalybol alakult, es most jon a masodik vegzos osztaly. Az uj tizennegy taggal a kis kamaraszinhazbol egy nagy szinhaz lesz. Ki kell talalni, hogy hogyan mukodjunk tovabb. HOGYA GYORGY (a szerzo felvetelei) Balrol: Trill Zsolt es Gubik Agi a darab foszereploi Vidnyanszky Attila rendezo
