Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-11 / 3. szám
A zacskóba zárt ész Volt egy csizmadia, akit Györgynek hívtak. Ennek a csizmadiának volt egy disznója, amelyik a csordába járt. Amikor a csordából jött haza, mindig azt mondta: — Gyuriik. . Gyuriik.. Gyuriid... A csizmadia ezt sehogy sem szenvedhette, s mondta a feleségének: ő meg fogja tanítani a disznót, hogy az ő becsületes neve György. Megbújik egy este a kapu megett, s mikor a disznó jött be a kapun, egy nagy darab fával úgy fejbe kólintotta, hogy abban a helyben felfordult, csak kettőt nyögött: — György... György... Mondta is a csizmadia: — No, ugye, hogy megtanultad a becsületes nevemet! De amikor látta, hogy vége a disznónak, kezdett búslakodni, milyen bolondot csinált. Mit volt mit tenni, elmentek a vásárba, s vettek egy másik disznót. Ma is élnek, ha meg nem haltak. Péter báttya a szakállát fél vállra vetette, ami kicsiny esze volt, zacskóba kötötte, a zacskó zsíros volt, a kutya megette, szegény Péter báttyának oda lett az esze. Nagy Zoltán illusztrációja Ha bemegyek a bablevescsárdába... Ha bemegyek a bablevescsárdába, krumplileves ott mulatgat magába, lencseleves elhúzza a nótáját, céklaleves összeüti bokáját. Tejbekása lipity-lotty, tökkáposzta, kapaszkodj, paprikás hús a legjobb a világon! Magyar népmese A® 1 • 1 • z • v&iziudciiíi uibznoj <i
